Trouvé 194 Résultats pour: Megparancsolta
A király haragra gerjedt, a címeres gazember ármánykodásai felingerelték. Írt Nikanornak, hogy õ nem ért egyet az egyezséggel, és megparancsolta neki, hogy a Makkabeust azonnal küldje - bilincsbe verve - Antiochiába. (Makkabeusok II. könyve 14, 27)
Erre õk csak hallgattak, és egy szót sem feleltek neki, mert a király megparancsolta: Ne válaszoljatok neki! (Izajás könyve 36, 21)
Akkor Jeremiás megparancsolta Báruknak: "Én börtönben vagyok, nincs rá lehetõségem, hogy elmenjek az Úr templomába, (Jeremiás könyve 36, 5)
Nerija fia, Báruk úgy is tett, ahogy Jeremiás próféta megparancsolta neki: felolvasta az Úr szavait a könyvtekercsbõl a templomban. (Jeremiás könyve 36, 8)
Sõt, megparancsolta Jerachmeel királyfinak, továbbá Szerajahának, Azriel fiának és Selemjának, Abdeel fiának, hogy fogassák el Báruk íródeákot Jeremiás prófétával együtt. De az Úr elrejtette õket. (Jeremiás könyve 36, 26)
Cidkija király erre megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az õrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütõk utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ottmaradt az õrség udvarában. (Jeremiás könyve 37, 21)
Emiatt a király úgy megharagudott s olyan dühös lett, hogy megparancsolta: vesszen Bábelben minden bölcs. (Dániel könyve 2, 12)
Ekkor Nebukadnezár haragjában és dühében megparancsolta, hogy vezessék elé Sadrakot, Mesakot és Abednegót. Mindjárt eléje is állították ezeket a férfiakat. (Dániel könyve 3, 13)
Aztán megparancsolta serege legerõsebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék õket a tüzes kemencébe. (Dániel könyve 3, 20)
A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elõ azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és a fõemberei, feleségei és mellékfeleségei. (Dániel könyve 5, 2)
A király nagyon megörült s megparancsolta, hogy Dánielt húzzák ki a barlangból. Amikor Dánielt kihúzták a barlangból, semmiféle sérülés nem volt rajta, mert bízott Istenében. (Dániel könyve 6, 24)
Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyûrûjével és eltávoztak. (Dániel könyve 14, 14)