Trouvé 48 Résultats pour: meghal

  • Azért se fogadjatok el váltságdíjat, aki menedékvárosba menekült, nehogy visszatérjen hazájába, s ott éljen, mielõtt a fõpap meghal. (Számok könyve 35, 32)

  • A másik ember azonban szintén elfordul tõle, válólevelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az a második ember, aki feleségül vette.) (Második Törvénykönyv 24, 3)

  • Ha testvérek laknak együtt, s egyikük meghal anélkül, hogy gyermeket hagyna hátra, az elhunyt felesége ne menjen hozzá egy kívülrõl, idegen családból való férfihez. Menjen be hozzá a sógora, s vegye el; sógori kötelezettségének eleget téve. (Második Törvénykönyv 25, 5)

  • De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal." (Sámuel II. könyve 12, 14)

  • Igen, amint igaz, hogy él az Úr, aki igazolt, s engedte, hogy atyám, Dávid trónjára lépjek, s aki királyi családot alapított, amint megígérte neki: még ma meghal Adonija." (Királyok I. könyve 2, 24)

  • Indulj hát és menj haza! Mihelyt a lábad eléri a várost, a fiú meghal. (Királyok I. könyve 14, 12)

  • Amikor arra ment a király, megszólította a királyt és azt mondta: "Szolgád kivonult harcolni. Egyszer csak odalépett hozzám egy férfi és odahozott nekem egy embert, mondván: Õrizd ezt az embert! Ha meghal, életeddel felelsz életéért, vagy fizetsz egy ezüst talentumot. (Királyok I. könyve 20, 39)

  • Elizeus azt válaszolta: "Menj és jelentsd neki: Fölépülsz. De az Úr megmutatta nekem, hogy meghal." (Királyok II. könyve 8, 10)

  • Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amíg méhében hordott. Ha meghal, temesd mellém, ugyanabba a sírboltba. (Tóbiás könyve 4, 4)

  • De a férfi meghal és földre dõl. Elpusztul az ember. S mi lesz a sorsa? (Jób könyve 14, 10)

  • Az egyik, mikor meghal, boldogság övezi, nincsen semmi gondja és egészen nyugodt. (Jób könyve 21, 23)

  • A másik, mikor meghal, keserû a szíve: soha életében nem volt része jóban. (Jób könyve 21, 25)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina