1. Izrael egész közössége összegyûlt Silóban; ott állították fel a megnyilatkozás sátorát. Az egész földet meghódították, az övék volt.

2. De volt még Izrael fiainak hét törzse, amelyik még nem kapott örökrészt.

3. Ezért Józsue így szólt hozzájuk: "Meddig késlekedtek még elfoglalni a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene nektek adott?

4. Jelöljetek ki minden törzsbõl három embert, s én elküldöm õket, járják be az országot, vegyék számba a felosztáshoz, aztán térjenek vissza hozzám.

5. Osszák fel a földet hét egyenlõ részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon.

6. Vegyétek hát számba az országot hét részre osztva, aztán hozzátok ide a felosztást, hogy az Úr, a mi Istenünk színe elõtt sorsot vethessek rá nektek.

7. Mert Lévi fiai nem kapnak részt közöttetek; az Úr papsága lesz az örökségük. Gád, Ruben és Manassze fél törzse pedig - õk már megkapták örökrészüket a Jordánon túl, keleten, Mózes, az Úr szolgája adta ki nekik."

8. Az emberek útra keltek. Azoknak, akik elmentek a földet számba venni, Józsue ezt a parancsot adta: "Menjetek, járjátok be az országot és vegyétek számba, aztán térjetek vissza hozzám. Majd sorsot vetek nektek Silóban, az Úr színe elõtt."

9. Az emberek elindultak, bejárták az országot s jegyzékbe foglalták a városokat hét részben, aztán elvitték Józsuénak Silóba, a táborba.

10. Akkor Józsue sorsot vetett nekik az Úr színe elõtt, Silóban. Itt Józsue felosztotta a földet Izrael fiai között, törzsek szerint.

11. A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el.

12. Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdõdött, Jerikótól észak felé húzódott, aztán a hegyen át nyugat felé folytatódott, és Bet-Aven pusztájában ért véget.

13. Onnan Luznak tartott, majd Luz lejtõjén dél felé, azaz Bételnek lekanyarodott Atrot-Arach felé ahhoz a hegyhez, amely az alsó Bet-Horontól délre fekszik.

14. A határ itt megtörik, és a nyugati oldalon délre fordul annál a hegynél, amely délen Bet-Horonnal szemközt emelkedik, hogy Kirjat-Baalnál, vagyis Júda fiainak egyik városánál, Kirjat-Jearimnál érjen véget. Ez volt a nyugati oldal.

15. A következõ volt a déli oldal: Kirjat-Jearim szélétõl a határ Gazon felé húzódott, továbbhaladt Neftoach vízforrásáig,

16. aztán annak a hegynek a lábáig folytatódott, amely északon a Ben-Hinnom völggyel szemben Refaim síkságán fekszik, majd lekanyarodott a Hinnom völgyébe, a jebuziták hegygerincétõl délre, és elérte En-Rogelt.

17. Onnan északnak fordult, és En-Semes felé tartott, és továbbhaladt azokig a kõkörökig, amelyek Adummin lejtõjével szemközt találhatók, végül Ruben fia, Bohán kövéig

18. átszelte Bet-ha-Araba északi gerincét és lekanyarodott Arabához,

19. és elérte északon a Bet-Hogla gerincét. A határ végpontja a Sós-tenger öble volt, északon, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ.

20. A keleti határt a Jordán alkotta. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, határokkal körülvéve, nemzetségeik szerint.

21. Ezek voltak Benjamin törzsének városai nemzetségeik szerint: Jerikó, Bet-Hogla, Emek-Kecic,

22. Bet-ha-Araba, Cemarajim, Bétel,

23. Avvim, Para, Ofra,

24. Kefar-ha-Ammoni, Ofni, Gaba: 12 város, helységeikkel együtt,

25. Gibeon, Ráma, Beerot,

26. Micpa, Kefira, Moca,

27. Rekem, Jirpeel, Tareala,

28. Cela-ha-Elef, Jeruzsálem, Gibea és Kirjat: 14 város helységeikkel együtt. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.





“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.”(Pe Pio) São Padre Pio de Pietrelcina