Kivonulás könyve, 4

23. Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsõszülött fiadat."

Versets liés à Kivonulás könyve, 4:

Az Exodus 4. fejezete elmondja az Isten és Mózes közötti beszélgetés folytatását, miután felhívták, hogy megszabadítsák Izrael népének a rabszolgaságtól Egyiptomban. Mózes kifejezi kétségeit és aggodalmait azzal kapcsolatban, hogy képes -e az embereket vezetni, és meggyőzi a fáraót, hogy engedje el őket. Isten ezután néhány jelet és csodát hajt végre, hogy bizonyítsa hatalmát Mózesnek, és megmutatja, hogy vele lesz a küldetésében. Ezután az Exodus 4 -ben címzett témákkal kapcsolatos öt vers:

Genesis 12:2: "És én nagy nemzetré teszek téged, és megáldlak téged, és nagyítom a nevét; és áldás leszel." Ez a vers kiemeli, hogy Isten megígérte, hogy megáldja és megsokszorozza Ábrahám utódjait, és hogy ez az ígéret hogyan releváns az Exodus történetében, mivel Izrael népe Ábrahám leszármazottja, és az a nemzet, amelyet Isten megígért neki.

Ézsaiás 41:20: "Hogy mindenki láthassa és tudja, és vegye figyelembe és megértse, hogy az Úr keze ezt tette, és Izrael szentje létrehozta őt." Ez a vers kiemeli, hogy Isten miként használja a jeleket és csodákat, hogy megmutassa hatalmát és bizonyítsa, hogy a követőivel vagy. Ez releváns az Exodus 4. fejezetében, ahol Isten jeleket és csodákat végez, hogy meggyőzze Mózes és Izrael népét hatalmáról.

Zsoltár 77:14: "Te vagy az isten, aki csodákat tett; felismerte az erejét a népek között." Ez a vers kiemeli Isten azon képességét is, hogy jeleket és csodákat hajtson végre, hogy megmutassa hatalmát és megteremtse az akaratát. Ez releváns az Exodus történetében, ahol Isten jeleket és csodákat használ, hogy megszabaduljon Izrael népének az egyiptomi rabszolgaságtól.

Ézsaiás 42:8: "Én vagyok az Úr; ez a nevem; dicsőségem, egy másikért, amelyet nem adok, és nem dicsérem a szobor képeire." Ez a vers kiemeli Isten egyediségét és kizárólagosságát, mint az egyetlen igazi Isten. Ez releváns az Exodus történetében, mivel az Izrael népének felszabadulása az egyiptomi rabszolgaságból Isten egyedi és exkluzív hatalmának bizonysága.

Zsoltár 121:2: "Segítségem az Úrból származik, aki a mennyet és a Földet készítette." Ez a vers kiemeli annak fontosságát, hogy Istenben bízzunk a segítségért és a védelemben, ahelyett, hogy saját képességeinket vagy erőforrásainkat bíznánk. Ez releváns az Exodus 4. fejezetében, ahol Mózes kifejezi kétségeit és aggodalmait az Izrael népének vezetésére való képessége miatt, és Isten megmutatja neki, hogy vele lesz a küldetésében.