1 Akit sokszor intenek, mégis önfejû marad, rögtön összetörik és nincsen menekvése.
2 Örül a nép, amikor igazak vezetik, ha gonosz kormányoz, sóhajtozik a nép.
3 Aki szereti a bölcsességet, öröme apjának, aki feslett nõket tart, elveri vagyonát.
4 A király a törvénnyel építi országát, de ha túl sok adót kíván, tönkreteszi.
5 Aki hízeleg az embertársának, az hálót feszít ki a lába elé.
6 A gonosz ember lépte alatt csapda lapul, az igaz ember megy és örül.
7 Az igaz megérti a kisemberek ügyét, a gonosz azonban nem ismer megértést.
8 Az izgatók zendülésbe viszik a várost, a bölcsek lecsitítják a haragot.
9 Amikor bölcs ember esztelennel vitáz, akkor ez dühöng, nevet és nincsen nyugta.
10 A vérszopók gyûlölik az ártatlan embert, az igazak meg óvják életét.
11 A bolond egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs végül is lecsillapítja.
12 Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják.
13 Szegény és elnyomó egymásra találnak: az Úr az, aki fényt ad mindkettõ szemének.
14 Annak a királynak mindenkor fennmarad a trónja, aki a szegények fölött igazsággal ítél.
15 Vesszõ és dorgálás bölcsesség forrása, a zabolátlan fiú szégyen az anyjának.
16 Hogyha gonoszok kormányoznak, gyarapszik a bûn, de az igazak meglátják a bukásukat.
17 Fegyelmezd a fiad, s elégedett leszel: gyönyörûsége lesz majd a lelkednek.
18 Kinyilatkoztatás nélkül elvadul a nép, de boldogság a sorsa, ha a törvényt tartja.
19 Rabszolgát nem lehet szóval javítani: még hogyha megért is, nem engedelmeskedik.
20 Ha olyan férfit látsz, aki siet a szavával, a bolondnak is több a reménye, mint neki.
21 Aki rabszolgáját kiskorától kezdve kényezteti, végül hálátlannak látja.
22 Az indulatos ember veszekedést támaszt, a forrófejû meg halmozza a vétket.
23 Az embert a gõgje (porig) megalázza, de az alázatost megbecsülés éri.
24 A tolvajjal osztozó gyûlöli életét, hallja az átkot, mégsem tesz jelentést.
25 Az emberfélelem kelepcét állít fel, de aki az Úrban bízik, védelmet lel.
26 Sokan keresik az uralkodó kegyét, de a férfi igaza az Úrtól származik.
27 Az igazak szemében utálat tárgya a gonosz, a gonosz meg irtózik a tisztességestõl.
Versículos relacionados com Példabeszédek könyve, 29:
A Példabeszédek könyvének 29. fejezete elsősorban az igazságosságról és annak következményeiről, valamint a bölcsességről és az ostobaságról szól. Ezenkívül foglalkozik a gyermekek korrekciójának és fegyelemének témájával is. A következő versek kapcsolódnak ezekhez a témákhoz:
Példabeszédek 11:18: "A gonoszok félrevezető fizetést kapnak, de az igazságszolgáltatásnak bizonyos jutalma lesz." Ez a vers hangsúlyozza az igazságosság fontosságát, és megmutatja a különbséget a pontosan cselekedők és a tisztességtelen személyek számára.
Példabeszédek 12:1: "Aki szereti az utasításokat, szereti a tudást, de az, ami utálja megrázkódást, hülye." Ez a vers kiemeli a korrekció és a fegyelem fontosságát a személyes növekedés és fejlődés szempontjából, különösen a bölcsesség keresése során.
Példabeszédek 14:16: "A bölcs félelem és eltér a gonosztól, de a bolond ropogós és biztosított." Ez a vers a gonosz elkerülésének bölcsességéről és az impulzív cselekedetek következményeiről szól.
Példabeszédek 17:10: "A megsemmisítés mélyebben áthatol a körültekintőben, mint száz ostorozva a bolondon." Ez a vers kiemeli a korrekció fontosságát az életünkben, és hogy ez hatékonyabb azok számára, akik bölcsek és tanulni akarnak.
Példabeszédek 19:18: "Büntesse meg a fiát, amíg van remény, de nem engeded megölni." Ez a vers a gyermekek fegyelemének és korrekciójának fontosságáról szól, megmutatva, hogy jobb ezt megtenni, miközben még mindig van esély a változásra és a növekedésre.
Chapitres: