Sámuel I. könyve, 30

6. Dávid nagy szorultságban volt, mert az emberek arról beszéltek, hogy megkövezik. Emberei ugyanis mind nagyon el voltak keseredve a fiaik és a lányaik miatt. De Dávid bátorságot merített az Úrból, Istenébõl.

Versets liés à Sámuel I. könyve, 30:

1 Samuel 30 elmondja azt az epizódot, amelyben Dávid és emberei visszatérnek Ziclague -ba, és rájönnek, hogy a várost fosztogatták, és nőiket és gyermekeiket az amalequitas fogva tartották. Dávid vezeti embereit az amalequites keresésére, és Isten segítségével legyőzi őket és megmenti családjukat. Az alábbiakban kiválasztott versek olyan témákkal foglalkoznak, mint például az áruk és a család vesztesége és helyreállítása, az Isten iránti bizalom fontosságát a nehéz időkben, valamint a nagylelkűség és a társadalmi felelősségvállalás.

Mózes 14:16: "És visszahozta az összes árut, és visszahozta testvére és áruja, valamint a nők és az emberek." Ez a vers beszámol a tétel és az áruk megmentéséről, miután a királyok elfogták, akik figyelmeztettek a régióban. Ahogy David megmentette családját és javait, Ábram megmentette a Léteket és az árukat is. Mindkettő bízott Istenben, és sikeres volt küldetésükben.

Zsoltár 34:18: "A megtört szívvel rendelkezők ura közelében és az elnyomott szelleméinek megmentése." Ez a vers arról szól, hogy Isten közelében van a nehéz időkben. Amikor David és emberei megérkeztek Ziclague -ba, és rájöttek, hogy családjukat elfogták, elpusztultak és megszakadt a szívük. Ez a vers kiemeli az Istenbe vetett bizalom fontosságát a hátrányok idején.

Példabeszédek 3:27: "Ne tagadja meg a szívességet azoknak, akiknek szüksége van rá, és a kezedben van, hogy képes -e megvalósítani." Ez a vers arról szól, hogy fontos, hogy nagylelkű legyen, és segítsen azoknak, akiknek szükségük van rá. Amikor David és emberei megmentették a családjukat, egyiptomi is találtak, amelyet az amalequites elhagyott. Feltették és vigyáztak rá, mielőtt kihallgatták volna, és megtalálták az amalequitas helyét. Ez a vers kiemeli a nagylelkűség és a társadalmi felelősség fontosságát.

2 Korinthusok 1:3-4: "Áldott legyen az Úr, Jézus Krisztus Istenének és Atyának, az irgalmasság és az összes vigasztalás Istenének, aki minden nyomorúságunkat vigasztal, hogy vigasztalhassuk azokat is, akik benne vannak Bármilyen fájdalom, azzal a vigasztalással, amellyel Isten megnyugtatja magunkat. " Ez a kivonat arról szól, hogy vigasztalja, amelyet Isten kínál nekünk a nyomorúság idején, és hogyan használhatjuk azt, hogy vigasztaljuk azokat, akik szintén nehézségeket tapasztalnak. Amikor David és emberei az egyiptomi embert az amalequiták elhagyták, táplálták és vigyáztak rá, mielőtt kihallgatták volna, és felfedezték az amalequitas helyét. Ez a vers kiemeli annak fontosságát, hogy Isten vigasztalja, hogy másokat vigasztalhassunk.

Máté 6:19-21: "Nem halmozód fel a földön kincsekhez, ahol a nyomok és a rozsda futnak, és ahol a tolvajok lopnak és lopnak; hanem az égen kincseket, ahol sem a nyom, sem a rozsda korrupt, és Ahol a tolvajok nem ásnak vagy lopnak, mert hol van a kincsed, ott is lesz a szíved. " Ezek a versek foglalkoznak az örök dolgokba történő értékelés és befektetés fontosságával, nem pedig a földi kincsekbe, amelyek romlandóak és elveszhetnek. A szöveg emlékeztet bennünket, hogy az a hely, ahol a gazdagságunkat letétbe helyezzük, feltárja a szívünk valódi helyzetét.