Zsoltárok könyve, 18

Katolikus Biblia

1 (A karvezetõnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezébõl.)

2 Így szólt: Szeretlek, Uram, erõsségem, [te megmentesz az erõszaktól].

3 Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védõpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram,

4 akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtõl.

5 Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek,

6 az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak.

7 Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Õ meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez.

8 Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el õket lángoló haragjától.)

9 Lehelete füstölgõ felhõ volt, szájából pusztító tûz lövellt, [izzóvá tette a parazsat].

10 Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhõn nyugodott.

11 Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant.

12 Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sûrû felhõ.

13 Az elõtte járó fényességbõl jégesõ és izzó parázs tört elõ.

14 Mennydörgésben szólt az Úr az égbõl, a Magasságbeli hallatta szavát.

15 Kilõtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta õket.

16 Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtõl, Uram, leheletednek haragos zúgásától.

17 Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyérõl.

18 Elragadott ádáz ellenségeimtõl, gyûlölõimtõl, akik erõsebbek nálam.

19 A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.

20 Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.

21 Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.

22 Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtõl.

23 Minden parancsát szem elõtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.

24 Vétek nélkül jártam színe elõtt, a bûntõl távol tartottam magam.

25 Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.

26 Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.

27 A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.

28 A leigázott népnek szabadulást hozol, a gõgös tekintetet megalázod.

29 Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.

30 Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.

31 Isten útja egyenes, az Úr szavát a tûz kipróbálta, pajzsa õ mindenkinek, aki nála keres menedéket.

32 Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?

33 Isten felövezett erõvel, feddhetetlenné tette utamat.

34 Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel.

35 Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta.

36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erõsen tartott], jóságod naggyá tett engem.

37 Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott.

38 Üldöztem ellenségeimet s utolértem õket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek.

39 Lesújtottam õket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak.

40 A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad.

41 Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyûlöltek, azokat semmivé tettem.

42 Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.

43 Én pedig szétvertem õket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam õket.

44 Kiragadtál a lázongó tömegbõl, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,

45 és elsõ szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték,

46 az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elõ váraikból.

47 Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsõség üdvöm Istenének!

48 Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta elõttem.

49 Te, aki haragos ellenfeleimtõl megmentettél s az erõszak emberétõl elragadtál.

50 Ezért áldalak, Uram, a népek elõtt, dicsõséget zengek nevednek.

51 Hiszen nagy gyõzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.




Versículos relacionados com Zsoltárok könyve, 18:

A 18. zsoltár egy Dávid királynak tulajdonított költészet, aki háláját fejezi ki Istennek, hogy megszabadította ellenségeitől és halálától. A fejezetben szereplő fő témák az isteni védelem, a halál és az ellenségek megszabadulása, Isten igazsága és az Isten keresésének fontossága a nehézségek közepette.

Ézsaiás 25:1: "Uram, te vagy az én Istenem; felmagasztalni foglak és dicsérem a nevedet, mert csodálatos dolgokat tettél; az ősi tanácsod igaz és szilárd." A vers felmagasztalja Istent bölcsessége és hűségéért, hogy teljesítse ígéreteit, amelyek magukban foglalják népének védelmét és megszabadulását.

Zsoltár 34:17: "Az igazak kiáltanak ki, és az Úr meghallja őket, és minden fájdalmukból kiszállítja őket." Ez a vers kiemeli azt a védelmet és megszabadulást, amelyet Isten kínál igazlelkű szolgáinak, akik bíznak benne és a nehézségek közepette keresik őt.

Zsoltár 37:39-40: "De az igazak megmentése az Úrból származik; ő az ő erődje a fájdalom idején. Az Úr segít nekik és átadja őket; ő továbbítja őket a gonoszoktól, és megmenti őket, mert elviszik őket menedék benne. " A zsoltáros hangsúlyozza, hogy a védelem és a megszabadulás csak Istentől származik, amely az erőd és az igazak menedéke a szenvedések közepette.

Zsoltár 91:14-16: "Mert szerette, én megszabadítom; nagy visszavonulást teszek, mert tudta, hogy a nevem. Felhív engem, és válaszolok neki; én vele leszek. A fájdalom;, és én dicsőítem őt. Longurával fogom letenni, és megmutatom neked az üdvösségemet. " Ez a vers kiemeli az isteni védelmet azok számára, akik szeretik és keresik Istent, biztosítva a megszabadulást és az áldásokat a nehézségek közepette.

Zsoltárok 118:5-7: "A fájdalom közepette invoidom az Urat; az Úr meghallott és tételt tettem. Az Úr nekem szól; nem fogok félni, amit az ember tehet velem. Az Úr az Úr. Az Úr. nekem az a köztem, akik segítenek nekem; tehát teljesíteni fogom a vágyamat, akik utálnak. " Ez a vers hangsúlyozza az Isten felkutatásának fontosságát a fájdalom közepette, bízva annak védelmében és megszabadulásában, még az ellenségek ellen.





Chapitres: