Zsoltárok könyve, 57

5. Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard.

Versets liés à Zsoltárok könyve, 57:

Az 57. zsoltár Dávid imája, amikor Saulból elmenekült és egy barlangba rejtett. Felszólít Isten segítségét és védelmét, felismerve, hogy csak ő képes megmenteni őt. Dávid kifejezi bizalmát Istenben és hűségében, és arra kéri őt, hogy küldje el kegyelmét és igazságát. Az alábbiakban öt vers található a Zsoltár 57 -es témáival kapcsolatban:

Zsoltár 7:10: "A pajzsom Istenben van, aki megmenti a szív egyeneseit." Dávid bízik Istenben, hogy megvédje és megmentse őt.

Zsoltár 18:2: "Az Úr az én sziklám, erődöm és a felszabadítóm; Istenem az én sziklám, akinek menekültem. Ő a pajzsom és az a hatalom, amely megment, a torony." Dávid felismeri, hogy csak Isten képes megvédeni és megmenteni őt, és ő az ő erődje és menedéke.

Zsoltár 31:3: "Mert te vagy a sziklám és az erődöm; a neved kedvéért vezetj és vezessenek." Dávid bízik Istenben, hogy vezesse és megvédje neve kedvéért.

Zsoltár 46:1: "Isten a menedékünk és az erődünk, a segítségnyújtás mindig jelen van a hátrányokban." Dávid menedéket talál Istenben, bízva abban, hogy a hátrányok idején jelen van.

Zsoltár 59:9: "Ó, az én erőm, benned bízom; te, Istenem, te vagy az én menedékem." Dávid bízik Istenben, mint erejében és menedékében, felismerve, hogy csak ő képes megmenteni őt.