pronađen 3224 Rezultati za: éj

  • Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. (Teremtés könyve 18, 1)

  • Fölemelte szemét és íme, három férfi állt elõtte. Mihelyt meglátta õket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt (Teremtés könyve 18, 2)

  • Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat." Azok így válaszoltak: "Tedd, amit mondtál." (Teremtés könyve 18, 5)

  • Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette. (Teremtés könyve 18, 8)

  • Az folytatta: "A jövõ évben ez idõ tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz." Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. (Teremtés könyve 18, 10)

  • Ezt válaszolta: "Tíz miatt sem pusztítom el." Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament. (Teremtés könyve 18, 33)

  • A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta õket, felállt, eléjük ment, földig hajolt elõttük, (Teremtés könyve 19, 1)

  • és így szólt: "Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat." Azok így válaszoltak: "Nem, a szabadban akarunk éjszakázni." (Teremtés könyve 19, 2)

  • Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, (Teremtés könyve 19, 6)

  • Az ajtó elõtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot. (Teremtés könyve 19, 11)

  • Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: "Rajta, költözzetek el errõl a helyrõl, mert Isten elpusztítja a várost." De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik. (Teremtés könyve 19, 14)

  • Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután az idõsebb odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. (Teremtés könyve 19, 33)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina