pronađen 718 Rezultati za: Dávid öröme

  • Dávid azonban fölállt és utánament. Kilépett a barlangból és utána szólt: "Uram királyom!" Amikor Saul körülnézett, Dávid földig hajolt, hogy kifejezze hódolatát. (Sámuel I. könyve 24, 9)

  • Aztán így szólt Dávid Saulhoz: "Miért hallgatsz azokra az emberekre, akik azt állítják, hogy a vesztedre török? (Sámuel I. könyve 24, 10)

  • Amikor Dávid befejezte Saulhoz intézett szavait, az így szólt: "A te hangod az, fiam, Dávid?" S elkezdett sírni. (Sámuel I. könyve 24, 17)

  • Dávid megesküdött Saulnak, és Saul hazament, Dávid és emberei meg visszatértek a rejtekhelyükre. (Sámuel I. könyve 24, 23)

  • Sámuel meghalt. Egész Izrael összegyûlt és megsiratta. Aztán hazájában, Rámában temették el. Dávid elindult és lehúzódott Maon pusztájára. (Sámuel I. könyve 25, 1)

  • Dávid meghallotta a pusztában, hogy Nabal nyírja a nyájat. (Sámuel I. könyve 25, 4)

  • Amikor Dávid legényei odaértek, átadták Nabalnak Dávid üzenetét, aztán vártak. (Sámuel I. könyve 25, 9)

  • Nabal azonban így válaszolt Dávid szolgáinak: "Kicsoda Dávid és kicsoda Izáj fia? Napjainkban épp elég szolga van, aki elszökik urától. (Sámuel I. könyve 25, 10)

  • Erre Dávid legényei megfordultak, visszatértek, és megérkezve minden szót elmondtak Dávidnak. (Sámuel I. könyve 25, 12)

  • Akkor Dávid megparancsolta embereinek: "Mindenki kösse fel a kardját!" És mindenki felkötötte a kardját. S amikor Dávid is felkötötte a kardját, Dávid vezetésével kivonultak, mintegy négyszáz ember. Kétszázan ott maradtak a málhájuk mellett. (Sámuel I. könyve 25, 13)

  • Közben az egyik szolga elmondta Nabal feleségének, Abigailnak: "Dávid elküldte embereit a pusztából, hogy üdvözöljék urunkat, de õ rájuk támadt, (Sámuel I. könyve 25, 14)

  • Amikor a hegy egyik nyúlványa mögött épp lefelé tartott a szamara hátán, Dávid és emberei is lefelé tartottak, vele szemben, úgyhogy találkoztak. (Sámuel I. könyve 25, 20)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina