pronađen 640 Rezultati za: Júda története
De Kárea fia, Jochanan, a tisztek és a nép nem hallgattak az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén, (Jeremiás könyve 43, 4)
hanem Kárea fia, Jochanan és a harcosok vezérei elvitték magukkal Júda egész maradékát; azokat, akik visszatértek azok közül a népek közül, amelyek közé azelõtt szétszéledtek, hogy újra Júda földjén élhessenek: (Jeremiás könyve 43, 5)
Végy néhány nagy követ, és rakd le õket az agyagos talajba Júda férfiainak jelenlétében azon a téren, amely a fáraó palotájának bejárata elõtt van Tachpancheszben. (Jeremiás könyve 43, 9)
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Láttátok azt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre és Júda városaira hoztam: ma mind romokban hevernek és lakatlanok. (Jeremiás könyve 44, 2)
Így aztán fölgerjedt ellenük indulatom; haragom meg úgy fellobbant Júda városai és Jeruzsálem utcái ellen, hogy romhalmazzá és pusztasággá lettek, mind a mai napig. (Jeremiás könyve 44, 6)
Hát elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságait; a ti és feleségeitek gonoszságait, amelyet Júda földjén és Jeruzsálem utcáin elkövettetek? (Jeremiás könyve 44, 9)
Elveszítem Júda maradékát, amely azzal a szándékkal jött Egyiptom földjére, hogy itt lakjék. Mindnyájan elvesznek Egyiptom földjén; elhullanak a kard élén és elvesznek az éhségtõl, a legkisebbtõl a legnagyobbig kard és éhínség által halnak majd meg. És így átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek. (Jeremiás könyve 44, 12)
Júda maradékából, amely Egyiptom földjén telepedett le, senki sem marad életben, hogy elmenekülhessen és Júda földjére visszatérhessen, jóllehet arra vágynak, hogy visszatérhessenek és újra ott élhessenek. De senki sem tér oda vissza közülük, kivéve néhány szökevényt. (Jeremiás könyve 44, 14)
sõt, továbbra is úgy akarunk tenni, amint megfogadtuk: tehát tömjénáldozatot mutatunk be az ég királynõjének, és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, úgy, ahogy szoktuk, mi és atyáink, továbbá királyaink és fõembereink, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor ugyanis jóllakásig ehettünk; jó dolgunk volt és nem kellett bajt látnunk. (Jeremiás könyve 44, 17)
"Hát nem ez az illatáldozat az, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin bemutattatok, ti és atyáitok, királyaitok és fõembereitek és a föld népe is; hát nem erre emlékezett most az Úr, és nem ezt vette a szívére? (Jeremiás könyve 44, 21)
De halljátok az Úr szavát, mindnyájan, ti, júdaiak, akik Egyiptom földjén laktok: Saját nagy nevemre esküszöm - mondja az Úr -, hogy Júda népébõl senki sem említi többé az én nevemet egész Egyiptomban; egyikük sem mondja többé: "Amint igaz, hogy Isten, az Úr él!" (Jeremiás könyve 44, 26)
Igen, virrasztok fölöttük, de a vesztükre, nem a javukra. Júda férfiai, akik Egyiptomban vannak, mind vagy kard, vagy éhínség által vesznek el, míg csak teljesen ki nem pusztulnak. (Jeremiás könyve 44, 27)