pronađen 13920 Rezultati za: Meg

  • Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. (Jelenések könyve 9, 9)

  • A hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten elõtt álló aranyoltár négy sarka közül. (Jelenések könyve 9, 13)

  • Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!" (Jelenések könyve 9, 14)

  • A négy angyal megszabadult kötelékeitõl, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy megölje az emberek egyharmadát. (Jelenések könyve 9, 15)

  • Ez a három csapás - a szájukból kicsapó tûz, füst és kénkõ - megölte az emberek egyharmadát. (Jelenések könyve 9, 18)

  • A többi ember, aki nem halt meg a csapások alatt, mégsem tért meg gonosz tetteibõl, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstbõl, bronzból, kõbõl és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem járnak, (Jelenések könyve 9, 20)

  • nem tértek meg sem a gyilkosságból, sem a varázslatból, sem paráznaságukból, sem a lopásokból. (Jelenések könyve 9, 21)

  • Ekkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égbõl. Felhõ övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott, mint a Nap, lába meg izzott, mint a tûzoszlop. (Jelenések könyve 10, 1)

  • Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam, de az égbõl szózat hallatszott: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le!" (Jelenések könyve 10, 4)

  • megesküdött az örökkön-örökké élõre, aki teremtette az eget és ami benne van, a földet s ami benne van, a tengert és ami benne van: "Nincs többé haladék! (Jelenések könyve 10, 6)

  • Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak." (Jelenések könyve 10, 7)

  • "Két tanúmnak meghagyom, hogy szõrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bûnbánatot." (Jelenések könyve 11, 3)


“No tumulto das paixões terrenas e das adversidades, surge a grande esperança da misericórdia inexorável de Deus. Corramos confiantes ao tribunal da penitência onde Ele, com ansiedade paterna, espera-nos a todo instante.” São Padre Pio de Pietrelcina