pronađen 194 Rezultati za: Nevét

  • De önérzetbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus nevét már ismerték, s ne a mások rakta alapra építsek, hanem ahogy írva van: (Rómaiaknak írt levél 15, 20)

  • Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek s mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét. (Korintusiaknak írt I. levél 1, 2)

  • Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, (Filippieknek írt levél 2, 9)

  • Azok, akik a rabszolgaság igájában görnyednek, adják meg gazdájuknak a teljes tiszteletet, hogy az Isten nevét és tanításunkat ne érje káromlás. (Timóteusnak írt I. levél 6, 1)

  • De azért az Isten alapköve szilárdan áll, s ez van ráírva: "Az Úr ismeri övéit." Továbbá: "Aki az Úr nevét hívja segítségül, szakítson a bûnös élettel." (Timóteusnak írt II. levél 2, 19)

  • s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk. (Zsidóknak írt levél 1, 4)

  • Hát nem õk gyalázzák meg azt a fönséges nevet, amely le van híva rátok? (Szent Jakab levele 2, 7)

  • A gyõztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvébõl, hanem megvallom majd Atyám és angyalai elõtt. (Jelenések könyve 3, 5)

  • A gyõztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtõl száll alá az égbõl, és az én új nevemet. (Jelenések könyve 3, 12)

  • Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. (Jelenések könyve 13, 6)

  • és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát. (Jelenések könyve 13, 17)

  • S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki viselte az õ és Atyjának homlokára írt nevét. (Jelenések könyve 14, 1)


“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina