pronađen 274 Rezultati za: Saul

  • Saul és Izrael fiai a Terebint-völgyben hadakoznak a filiszteusokkal." (Sámuel I. könyve 17, 19)

  • Saul azonban így válaszolt: "Nem mehetsz el és nem mérkõzhetsz meg ezzel a filiszteussal, hiszen te még gyerek vagy, az meg harcra termett ifjúságától fogva." (Sámuel I. könyve 17, 33)

  • Aztán így folytatta Dávid: "Az Úr, aki kiszabadított az oroszlán meg a medve karmából, ennek a filiszteusnak a kezétõl is megment." Erre Saul ezt mondta Dávidnak: "Menj hát és legyen veled az Úr!" (Sámuel I. könyve 17, 37)

  • Saul felöltette Dáviddal a maga harci öltözékét, bronzsisakot tett a fejére és páncélt adott rá, (Sámuel I. könyve 17, 38)

  • Amikor Saul látta, hogy Dávid mint száll szembe a filiszteussal, megkérdezte serege vezérétõl, Abnertõl: "Kinek a fia ez a fiú, Abner?" "Amint igaz, hogy élsz, király - válaszolta Abner -, nem tudom." (Sámuel I. könyve 17, 55)

  • Így szólt hozzá Saul: "Kinek a fia vagy, fiatalember?" "Szolgádnak, Izájnak a fia, Betlehembõl" - válaszolta Dávid. (Sámuel I. könyve 17, 58)

  • Saul pedig magához vette azon a napon, és nem engedte többé vissza az apjához. (Sámuel I. könyve 18, 2)

  • Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig gyõzedelmeskedett. Ezért Saul hadi népe élére rendelte. S megkedvelte az egész nép, sõt Saul tisztjei is. (Sámuel I. könyve 18, 5)

  • A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyõzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. (Sámuel I. könyve 18, 6)

  • És a táncoló asszonyok így énekeltek: "Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit." (Sámuel I. könyve 18, 7)

  • Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: "Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!" (Sámuel I. könyve 18, 8)

  • Ezért ettõl a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot. (Sámuel I. könyve 18, 9)


“Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma e de que a cruz deve ser o nosso pão cotidiano. Assim como o corpo precisa ser nutrido, também a alma precisa da cruz, dia a dia, para purificá-la e desapegá-la das coisas terrenas. Não queremos entender que Deus não quer e não pode salvar-nos nem santificar-nos sem a cruz. Quanto mais Ele chama uma alma a Si, mais a santifica por meio da cruz.” São Padre Pio de Pietrelcina