pronađen 167 Rezultati za: a világ vége

  • Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendõk: minden a tietek. (Korintusiaknak írt I. levél 3, 22)

  • Nem általában e világ kicsapongóira, fösvényeire, rablóira vagy bálványimádóira gondolok, mert akkor ki kellene szöknötök a világból. (Korintusiaknak írt I. levél 5, 10)

  • Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? Ha a világ fölött ítélkezni fogtok, a legszerényebb bírói székre méltatlanok vagytok? (Korintusiaknak írt I. levél 6, 2)

  • s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. (Korintusiaknak írt I. levél 7, 31)

  • Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsõségérõl szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik. (Korintusiaknak írt II. levél 4, 4)

  • Az Istennek tetszõ szomorúság ugyanis üdvös töredelmet eredményez, s ezt senki sem bánja meg; a világ szomorúsága ellenben a halálba visz. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 10)

  • Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége Krisztushoz való õszinte ragaszkodásotoknak. (Korintusiaknak írt II. levél 11, 3)

  • Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk. (Galatáknak írt levél 4, 3)

  • Mert õbenne választott ki bennünket a világ teremtése elõtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk elõtte. Szeretetbõl (Efezusiaknak írt levél 1, 4)

  • amelyekben azelõtt éltetek a világ szokása szerint, a levegõégben uralkodó fejdelemnek a hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik. (Efezusiaknak írt levél 2, 2)

  • Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, (Kolosszeieknek írt levél 2, 20)

  • Az e világ gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gõgösek, és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bõven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz. (Timóteusnak írt I. levél 6, 17)


“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina