pronađen 1609 Rezultati za: rom

  • Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak. (Jelenések könyve 11, 10)

  • De három és fél nap elteltével az Istentõl az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták õket, azokat nagy félelem fogta el. (Jelenések könyve 11, 11)

  • Abban az órában heves földrengés támadt, a város tizedrésze romba dõlt, a földrengés következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és dicsõséget zengtek az ég Istenének. (Jelenések könyve 11, 13)

  • Ekkor láttam, hogy a tengerbõl egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. (Jelenések könyve 13, 1)

  • Gõgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. (Jelenések könyve 13, 5)

  • Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. (Jelenések könyve 13, 6)

  • Az emberek kínlódtak a nagy hõségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak elõtte, hanem káromolták az Isten nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra. (Jelenések könyve 16, 9)

  • s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg. (Jelenések könyve 16, 11)

  • S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elõ. (Jelenések könyve 16, 13)

  • A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dõltek. Az Isten színe elõtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó haragja borának kelyhét nyújtották neki. (Jelenések könyve 16, 19)

  • Az égbõl mázsás szemekben jégesõ zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt. (Jelenések könyve 16, 21)

  • Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. (Jelenések könyve 17, 3)


“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina