1. Bábelben lakott egy férfi, akinek Jojakim volt a neve.

2. Chilkija leányát vette feleségül, akit Zsuzsannának hívtak. Ez nemcsak igen szép, de istenfélõ asszony is volt,

3. mert szülei igazak voltak és lányukat is Mózes törvénye szerint nevelték.

4. Jojakim igen gazdag volt. Gyümölcsöskertje is volt háza szomszédságában. A zsidók nála szoktak összejönni, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt.

5. Abban az esztendõben a nép két olyan vént tett meg bíróvá, akikre ráillett az Úr szava: A vénektõl, a bíráktól indult ki Bábelben az igazságtalanság, noha úgy látszott, hogy õk kormányozzák a népet.

6. Gyakran megfordultak Jojakim házában, ott keresték fel õket mind, akiknek peres ügyük volt.

7. Amikor déltájban szétoszlott a nép, Zsuzsanna bement sétálni férje gyümölcsöskertjébe.

8. A két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált. S fölgerjedt bennük iránta a vágy.

9. Eszüket félretették, szemüket meg lesütötték, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre.

10. Mindkettõjüket elragadta a szenvedély, de egyik se mondta el kínját a másiknak.

11. Szégyellték ugyanis elmondani vágyukat, hogy szeretnének együtt hálni vele.

12. Mint akiket nem hagy nyugodni a féltékenység, úgy lesték mindennap az alkalmat, hogy láthassák.

13. Egyszer azt mondta az egyik a másiknak: "Menjünk haza, mert itt az ebéd ideje!" Elindultak és el is váltak egymástól,

14. de aztán csak visszatértek és újra találkoztak. Mivel ennek okát kellett adniuk, megvallották egymásnak a vágyukat. Majd közösen megállapodtak, hogy keresik az idõpontot, amikor egyedül találhatják.

15. Lesték hát a kedvezõ alkalmat. Egy nap aztán történt, hogy Zsuzsanna bement a gyümölcsösbe, mint a többi napokon is szokott, de csak két szolgálója kísérte. Meg akart fürdeni a gyümölcsöskertben, mert nagy hõség volt.

16. Senki se volt ott, csak a két vén, akik elrejtõzve lesték.

17. A lányoknak meghagyta: "Hozzatok nekem olajat és kenõcsöt! Aztán zárjátok be a kert kapuját, hogy megfürödhessem."

18. Eleget is tettek a parancsnak és bezárták a kert kapuját. Majd a hátsó kapun is kimentek a kívánt dolgokért. Nem is sejtették, hogy a vének benn rejtõzködnek.

19. Amikor a lányok elmentek, a két vén felugrott és odafutott hozzá.

20. Mindjárt azzal kezdték: "Lángol bennünk utánad a vágy. Érts hát velünk egyet, és légy a miénk!

21. Különben tanúbizonyságot teszünk ellened, hogy itt volt veled egy ifjú, azért küldted ki a lányokat."

22. Zsuzsanna felsóhajtott: "Szorongatás vesz körül mindenfelõl. Ha ugyanis megteszem, meg kell halnom; ha meg ellenkezem, nem kerülhetem el a kezeteket.

23. De mégis jobb nekem ártatlanul a kezetekbe esnem, mint az Úr ellen vétkeznem."

24. Ekkor Zsuzsanna elkezdett hangosan sikoltozni, de a vének is kiabáltak ellene.

25. Sõt az egyik odafutott a kert kapujához és szélesre tárta.

26. Amikor a háznép meghallotta a nagy kiáltozást a kertben, a hátsó kapun berontottak, hogy lássák, mi történt asszonyukkal.

27. A vének elmondták vádjaikat. Erre a szolgák nagyon elszégyellték magukat, mert még sose mondtak ilyesmit Zsuzsannáról.

28. Másnap, amikor a nép odasereglett férjéhez, Jojakimhoz, megjelent a két vén is bosszút lihegve Zsuzsanna ellen, hogy halálra adják.

29. A nép elõtt kiadták a parancsot: "Hívjátok ide Zsuzsannát, Chilkija leányát, Jojakim feleségét!" El is mentek érte.

30. Szüleinek, gyermekeinek és egész rokonságának kíséretében jelent meg.

31. Zsuzsanna feltûnõen szép volt és nagyon csinos.

32. Mivel le volt fátyolozva, a törvényszegõk felszólították, tegye le fátylát, hogy legalább a szépségével jóllakhassanak.

33. Hozzátartozói, és mindnyájan, akik csak látták, zokogásban törtek ki.

34. A két vén odament a néptömeg közepére, és kezüket a fejére tették,

35. õ meg sírva nézett az égre, mert szívbõl bízott az Úrban.

36. A vének elõadták a vádat: "Mialatt mi egyedül sétálgattunk a gyümölcsöskertben, ez bejött két szolgálójával, bezáratta a kert kapuját, majd elküldte a szolgálókat.

37. Akkor odament hozzá egy ifjú, aki addig rejtõzködött és lefeküdt vele.

38. Mi a kert szögletében tartózkodtunk, de megláttuk a törvényszegést, s odarohantunk hozzájuk.

39. Tetten értük õket, de az ifjút nem tudtuk elfogni, mert erõsebb volt nálunk. Kinyitotta a kaput, s elmenekült.

40. Ezt azonban elfogtuk és vallatóra fogtuk: Ki volt az az ifjú?

41. De nem akarta megmondani. Ennek mi magunk vagyunk a tanúi." A gyülekezet hitelt adott nekik, hisz a nép vénei és bírái voltak, és Zsuzsannát halálra ítélték.

42. Ekkor õ hangosan felkiáltott és így imádkozott: "Örök Isten! Te ismered a titkokat és tudsz mindenrõl, még mielõtt világra jött volna.

43. Te azt is tudod, hogy hazug módon megrágalmaztak. Nézd, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el abból, amit ezek gonoszul rám fogtak."

44. Az Úr meghallgatta könyörgését.

45. Amikor halálra vitték, az Úr felszította egy Dániel nevû, egészen fiatal fiúban a szent lelket,

46. úgyhogy hangosan felkiáltott: "Én ártatlan vagyok ennek az asszonynak a vére dolgában!"

47. Erre az egész nép körülfogta és kérdõre vonta: "Miféle szavak azok, amiket mondtál?"

48. Megállt középen és így válaszolt: "Milyen ostobák vagytok, ti, Izrael fiai! Anélkül, hogy vizsgálatot tartottatok és a tényeket földerítettétek volna, elítélitek Izrael egyik leányát.

49. Tartsatok újra ítéletet, mert ezek hamisan tanúskodtak ellene!"

50. Erre a nép sietve visszatért. A vének ekkor így szóltak hozzá: "Ülj csak közénk és okosíts fel bennünket! Mert hiszen neked adta meg az Isten az öregkor élettapasztalatát."

51. Dániel ezt válaszolta: "Különítsétek el õket egymástól jó messzire, hogy kihallgathassam õket!"

52. Amikor elkülönítették õket egymástól, hívatta közülük az egyiket, s így szólt hozzá: "Te megátalkodott, vén gonosztevõ! Most napvilágra kerülnek bûneid,

53. amelyeket eddig elkövettél. Mert igazságtalan ítéletet hoztál, elítélted az ártatlanokat és futni engedted a gonosztevõket, noha megmondta az Úr: Az ártatlant és az igazat ne öld meg.

54. Most tehát, ha csakugyan láttad, mondd meg: milyen fa alatt láttad õket együtt?" Azt felelte: "Mézgafa alatt."

55. Dániel erre így válaszolt: "Helyesen hazudtál a magad fejére. Isten angyala ugyanis középen kettévág, mert ez az Isten parancsa."

56. Majd félreállította és elõhívatta a másikat. Így szólította meg: "Kánaánnak vagy ivadéka, nem Júdának! A szépség elcsábított és a vágy eszedet vette.

57. Így viselkedtek Izrael leányaival, s félelembõl szóba is álltak veletek, Júda leánya azonban nem engedett gonoszságotoknak.

58. Mondd csak meg nekem: Milyen fa alatt kaptad rajta õket, hogy együtt voltak?" Azt felelte: "Tölgyfa alatt."

59. Dániel erre így válaszolt: "Te is helyesen hazudtál a saját fejedre. Az Isten angyala kardjával készen áll rá, hogy középen kettészeljen és így kiirtson benneteket."

60. Ekkor az egész gyülekezet hangos ujjongásban tört ki, és áldották az Istent, aki megmenti a benne bízókat.

61. Ezután a két vénre rontottak, mert Dániel a saját szájukból igazolta, hogy hamis tanúságot tettek.

62. Úgy bántak el velük, ahogyan gonoszságukban õk akartak elbánni embertársukkal. Ebben Mózes törvényei szerint jártak el: meg kellett halniuk. Az ártatlan vér pedig megszabadult azon a napon.

63. Chilkija és a felesége, az asszony férjével, Jojakimmal és az egész rokonsággal együtt dicsõítették az Istent leányukért, Zsuzsannáért, hogy nem találtak benne szégyenletes dolgot.

64. Dániel ettõl a naptól fogva nagy embernek számított a nép elõtt.





“Quando Jesus vem a nós na santa comunhão, encontra alegria em Sua criatura. Por nossa parte, procuremos Nele a nossa alegria.” São Padre Pio de Pietrelcina