1 Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepének nevezett húsvét.
2 A fõpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptõl.
3 A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettõ közül az egyiket.
4 Elment, hogy megbeszélje a fõpapokkal meg a templomõrség vezetõivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni.
5 Ezek örömmel fogadták és megegyeztek vele, hogy pénzt adnak neki.
6 Beleegyezett, és kereste a kedvezõ alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.
7 Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt.
8 Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: "Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük."
9 "Hol készítsük el?" - kérdezték.
10 "Menjetek a városba - felelte -, ott találkoztok egy vizeskorsót vivõ emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy,
11 s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: Hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem?
12 És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el."
13 Elmentek, s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.
14 Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt.
15 Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielõtt szenvedek.
16 Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában."
17 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt:
18 "Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szõlõ termésébõl addig, amíg el nem jön az Isten országa."
19 Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
20 Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.
21 De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon.
22 Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja."
23 Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz.
24 Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb.
25 Erre ezt mondta nekik: "A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevõknek hívatják magukat.
26 Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.
27 Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék.
28 Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban.
29 Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta,
30 hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.
31 Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát.
32 De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erõsíted majd meg testvéreidet."
33 "Uram - felelte -, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sõt még a halálba is kövesselek."
34 Õ azonban így válaszolt: "Péter, mondom neked, mielõtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz."
35 Aztán tovább beszélt hozzájuk: "Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" "Semmiben" - felelték.
36 "Most azonban - folytatta -, akinek van erszénye, vegye elõ, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot.
37 Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevõk közé számították. Sorsom beteljesedik."
38 "Uram - mondták -, nézd, van itt két kard!" Erre csak annyit mondott: "Elég."
39 Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték.
40 Amikor odaért, kérte õket: "Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"
41 Aztán odébbment, úgy egy kõhajításnyira, és térdre borulva imádkozott:
42 "Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!"
43 Megjelent neki az égbõl egy angyal, és megerõsítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott.
44 Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.
45 Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.
46 Rájuk szólt: "Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"
47 Mielõtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettõ közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja.
48 Jézus megkérdezte: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?"
49 Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, kardot rántsunk ellenük?"
50 Egyikük mindjárt le is sújtott a fõpap szolgájára, s levágta a jobb fülét.
51 De Jézus így szólt: "Hagyjátok, elég!" Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította.
52 Az ellene kivonult fõpapoknak, a templomõrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: "Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal!
53 Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé."
54 Elfogták és a fõpap házába vitték. Péter messzirõl követte.
55 Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült.
56 Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tûznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: "Ez is vele volt."
57 De tagadta: "Asszony, nem is ismerem."
58 Nem sokkal ezután egy másik vette észre: "Te is közéjük tartozol" - szólt neki. Péter tiltakozott: "Ember, nem tartozom."
59 Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: "De igen, ez is vele volt, hiszen galileai."
60 "Ember - tagadta újra Péter -, nem tudom, mit beszélsz." Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas.
61 Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: "Mielõtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz."
62 Kiment és keserves sírásra fakadt.
63 Az emberek, akik õrizték, csúfot ûztek belõle és bántalmazták.
64 Befödték a fejét és kérdezgették: "Találd el, ki ütött meg?"
65 És mindenféle szitkokat szórtak rá.
66 Mihelyt megvirradt, összegyûltek a nép vénei, a fõpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították.
67 "Ha te vagy a Messiás - szólították fel -, mondd meg nekünk." Így válaszolt rá: "Ha megmondom is, nem hiszitek el.
68 Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek.
69 De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni."
70 Erre egyszerre közbevágtak: "Tehát te vagy az Isten Fia?" Õ pedig ezt mondta nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok."
71 "Mi szükségünk van még tanúkra? - mondták erre. - Magunk hallottuk a saját szájából."
Versículos relacionados com Lukács evangéliuma, 22:
A Szent Lukács 22 elmondja Jézus utolsó vacsoráját tanítványaival a keresztre feszítés előtt, beleértve a Szent Vacsora intézményét és Júdás árulását. A fejezet Jézus imájával is foglalkozik Getsemane -ben, Jézus letartóztatásával és a Szanhedrin előtti ítéletben. Az alábbiakban öt vers található a São Luke 22 témájával kapcsolatban:
Zsoltár 41:9: "Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam és megosztom a kenyeremet, felemelte a sarkot." Ez a 41:9 zsoltár prófétai verse Júdás árulása Jézus ellen, akit barátjának és társainak tartottak.
Márk 14:22-24: "Ahogy evett, Jézus kenyeret vett, köszönetet mondott, megtört és tanítványainak adta, mondván:" Vegye; Ez a testem. "Aztán elvette a kehelyet, köszönetet mondott, és felajánlotta neki a tanítványainak, és mindannyian ivtak tőle. És azt mondta:" Ez az én vérem, a szövetség vére, amelyet sok javára ömlöttek ki. "Ezek az evangéliumi versek Jézus Szent Vacsora intézményét jelentik az utolsó vacsora során a tanítványaival, ezt a rendezvényt a Szent Lukács 22 -ben is leírták.
Máté 26:41: "Vigyázz és imádkozzon, hogy ne essenek a kísértésbe. A szellem készen áll, de a test gyenge." Jézus elmondta ezeket a szavakat a tanítványainak Gethemane -ben, amikor arra kérte őket, hogy kísérjék őt imában, de alszik. Jézus ilyen szavai megerősítik az ima és a szellemi éberség fontosságát.
Ézsaiás 53:7: "Elnyomott és szenvedő volt, de nem nyitotta meg a száját; ahogy egy bárányt a vágóhídra vitték, és juhként, hogy a menedékhelye előtt csendes, nem nyitotta meg a száját." Ez az Ézsaiás 53:7 prófétai verse Jézus békés alárendelését írja le ítélete és keresztre feszítése során, amelyet Szent Lukács 22 -ben elbeszélnek.
János 18:38: "Pilátus azt kérdezte tőle:" Mi az igazság? "" Ez a kérdés, amelyet Pilátus Jézusnak feltett a tárgyalása során, a Szent Lukácsban is leírt jelenet. Jézus válaszát nem rögzítik, de ez ezt A Pilátus kérdése továbbra is visszhangzik az igazság természetével kapcsolatos filozófiai és teológiai kérdésekben.
Poglavlja: