1. Miután Macedóniai Fülöp fia, Sándor kivonult Chettiimbõl, és legyõzte a perzsák és a médek királyát, Dáriust, helyette elõször Hellászon uralkodott, királyként.

2. Sok hadjáratot vezetett, erõdöket foglalt el és királyokat küldött halálba.

3. Egészen a föld határáig elõrenyomult, és sok néptõl szedett adót. Az egész föld elnémult elõtte. Erre szíve elbizakodottá vált és gõggel telt el.

4. Hatalmas sereget gyûjtött, s uralomra tett szert országok, népek és fejedelmek fölött, úgyhogy sorra adófizetõi lettek.

5. De aztán ágynak esett, s tudatára ébredt, hogy meg kell halnia.

6. Maga elé idézte legfõbb embereit, akik vele nõttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát.

7. Sándor tizenkét esztendei uralkodás után meghalt.

8. Szolgái vették át az uralmat, ki-ki a maga részén.

9. Halála után mindannyian föltették a diadémot, s utánuk fiaik is, sok éven át. Rengeteg bajt hoztak a földre.

10. Istentelen sarj fakadt belõlük, Antiochusz Epifánész, Antiochusz királynak az egyik fia. Túsz volt Rómában, s a görög hatalom 137. esztendejében jutott uralomra.

11. Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben. Sokak fejét telebeszélték javaslatukkal: "Menjünk, és kössünk szövetséget a körülöttünk élõ népekkel. Mert amióta elkülönültünk tõlük, rengeteg baj ér bennünket."

12. Ez a javaslat tetszésre talált.

13. A népbõl néhányan készek voltak rá, hogy elmenjenek a királyhoz. Ez felhatalmazta õket, hogy pogány szokásokat vezessenek be.

14. Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újranövesztették elõbõrüket,

15. és elpártoltak a szent szövetségtõl. Szövetségre léptek a pogányokkal, s arra adták magukat, hogy vétkezzenek.

16. Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, arra gondolt, hogy Egyiptomra is kiterjeszti hatalmát, hogy így mindkét országon uralkodjék.

17. Hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal és nagy hajóhaddal Egyiptomba vonult.

18. Háborút indított Egyiptom királya, Ptolemeusz ellen. Ptolemeusz megfutamodott elõle és elmenekült, de sokan áldozatul estek.

19. Meghódította Egyiptom megerõsített városait és kifosztotta Egyiptom földjét.

20. Miután Egyiptomot leigázta, Antiochusz 143-ban visszatért és hatalmas sereggel Izrael és Jeruzsálem ellen vonult.

21. Gõggel eltelve behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló aranyoltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt,

22. továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölõket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte õket.

23. Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált.

24. Mindent összeszedett, és visszatért országába. De elõbb vérfürdõt rendezett és fennhéjázó beszédeket tartott.

25. Mély gyász borult Izraelre, minden tartományára.

26. Siránkoztak a fõemberek és a vének, a szüzek és az ifjak sorvadoztak, az asszonyok szépsége elenyészett.

27. Aki võlegény volt, mind gyászolt, s jajgatott szobájában ülve fájdalmában a menyasszony.

28. Megremegett a föld a lakói miatt, Jákob egész háza szégyenbe öltözött.

29. Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe.

30. Álnok módon békét ígért nekik, úgyhogy hittek benne. De váratlanul meglepte a várost. Nagy csapást mért rá, és Izrael fiai közül sokakat lemészárolt.

31. A várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevõ falakat.

32. Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták.

33. Megerõsítették Dávid városát, magas és erõs falakkal és hatalmas bástyákkal.

34. Ezek várul szolgáltak nekik. Istentelen népet és hitehagyott embereket telepítettek beléjük; ezek befészkelték oda magukat.

35. Fegyvereket és élelmet hordtak oda, és ott raktározták el a Jeruzsálemben összeszedett zsákmányt. Így (a bástyák) hatalmas csapdává lettek.

36. A szentély számára leshellyé lettek, Izrael számára gonosz ellenséggé minden idõre.

37. A szentély körül ártatlan vért ontottak, megszentségtelenítették a szent helyet.

38. Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk.

39. Szentélye elhagyatott lett, mint a puszta, ünnepei gyászra fordultak. Szombatjai gyalázattá váltak, becsülete helyébe megvetés lépett.

40. Mint egykor dicsõsége, akkora volt a szégyene, nagysága szomorúságra változott.

41. Akkor a király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet,

42. és hagyjanak fel szokásaikkal. A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának.

43. Sõt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak és megszegték a szombatot.

44. A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz,

45. a templomban hagyjanak fel az égõ-, a véres- és az italáldozattal, szegjék meg a szombatot és az ünnepeket,

46. és szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat.

47. Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat,

48. hagyják fiaikat körülmetéletlenül, és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyû dologgal.

49. Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat.

50. Annak, aki nem tett eleget a király parancsának, meg kellett halnia.

51. Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelõket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta - városról városra -, hogy mutassanak be áldozatot.

52. A népbõl sokan csatlakoztak hozzájuk, mind, akik elpártoltak a törvénytõl. Gonoszságot követtek el az országban,

53. és arra kényszerítették Izraelt, hogy mindenféle zugba rejtõzzék.

54. A 145. esztendõ Kiszleu hónapjának tizenötödik napján a király az égõáldozat oltárán szörnyû undokságot épített, és Izrael helységeiben mindenféle oltárokat emeltek.

55. A házak kapuiban és a tereken tömjént áldoztak.

56. A törvénykönyveket, ha fölfedezték, széttépték és tûzbe vetették.

57. Ha valakinél megtalálták a szövetség könyvét, vagy ha valaki szem elõtt tartotta a törvényt, a királyi rendelet értelmében halálra ítélték.

58. Ilyen rendelkezésekkel léptek fel Izrael ellen, mindazok ellen, akiket hónapról hónapra tetten értek a városokban.

59. A hónap huszonötödik napján áldozatot mutattak be azon az oltáron, amely az égõáldozatok oltára helyén állt.

60. Azokat az asszonyokat, akik körülmetéltették gyermekeiket, megölték a parancs szerint,

61. gyermekeiket a nyakukba akasztották, ugyanúgy hozzátartozóikat, és azokat is halálba küldték, akik a körülmetélést végezték.

62. De Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy semmi tisztátalant nem élveznek.

63. Inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat és megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált.

64. Súlyosan ránehezedett Izraelre a szörnyû harag.





“Quando fizer o bem, esqueça. Se fizer o mal, pense no que fez e se arrependa.” São Padre Pio de Pietrelcina