1 Amikor megvirradt, a fõpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják.
2 Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.
3 Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a fõpapoknak és a véneknek.
4 "Vétkeztem - mondta -, elárultam az igaz vért." "Mi közünk hozzá? - válaszolták. - A te dolgod!"
5 Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát.
6 A fõpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: "Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja."
7 Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetõnek.
8 Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezõnek.
9 Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire,
10 s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem.
11 Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tõle: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod" - felelte Jézus.
12 A fõpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit.
13 Erre Pilátus így szólt hozzá: "Nem hallod, mi mindennel vádolnak?"
14 De õ egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepõdött.
15 Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint.
16 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták.
17 Pilátus kérdést intézett hozzájuk: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettõ közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?"
18 Tudta ugyanis, hogy csak irigységbõl adták kezére.
19 Míg ott ült ítélõszékében, a felesége üzenetet küldött neki: "Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta."
20 A fõpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát.
21 A helytartó tehát föltette a kérdést: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettõ közül?" "Barabást!" - kiáltották.
22 Pilátus tovább kérdezte: "Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?" Mind azt kiabálták: "Keresztre vele!"
23 "De hát mi rosszat tett?" - kérdezte. Annál inkább ordították: "Keresztre vele!"
24 Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sõt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!"
25 Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!"
26 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
27 A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyûjtötték köré az egész helyõrséget.
28 Megfosztották ruhájától, bíborszínû köntöst adtak rá.
29 Tövisbõl koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak elõtte, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!"
30 Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét.
31 Miután így csúfot ûztek belõle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.
32 Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevû cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
33 Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve.
34 Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni.
35 Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján,
36 majd leheveredtek, és õrizték.
37 Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: "Ez Jézus, a zsidók királya."
38 Vele együtt két gonosztevõt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.
39 Az arra menõk káromolták, s fejüket csóválva
40 mondogatták: "Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrõl!"
41 Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a fõpapok is:
42 "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztrõl, s akkor hiszünk neki.
43 Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok."
44 Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevõk is.
45 A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.
46 Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: "Éli, Éli, lamma szabaktani?" Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"
47 Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: "Illést hívja."
48 Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátûzte egy nádszálra, és inni adott neki.
49 A többiek meg így beszéltek: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!"
50 Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
51 Erre a templom függönye kettéhasadt, felülrõl egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg,
52 sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
53 Feltámadása után elõjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.
54 A százados és a többiek is, akik Jézust õrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" - mondták.
55 Messzirõl több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla.
56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak az anyja.
57 Amikor már estére járt az idõ, jött egy József nevû jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt.
58 Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki.
59 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,
60 s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment.
61 Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.
62 Másnap, a készület napjának elmúltával a fõpapok és az írástudók egybegyûltek Pilátusnál és
63 figyelmeztették: "Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok.
64 Rendeld hát el, hogy harmadnapig õrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az elõbbinél."
65 "Legyen õrségetek - válaszolta Pilátus -, menjetek, õrizzétek, ahogy csak tudjátok!"
66 Erre elmentek, lepecsételték a követ, és õrséget állítottak a sírhoz.
Versículos relacionados com Máté evangéliuma, 27:
A Szent Máté 27 az a fejezet, amely Jézus keresztre feszítéséről és haláláról számol be. Néhány rendezvényt a letartóztatásuk során és a tárgyalásuk során is elbeszélnek. Az alábbiakban öt vers található az ebben a fejezetben tárgyalt témákkal kapcsolatban:
Ézsaiás 53:5: "De a bűncselekményeink miatt átszúrták őt, a gonoszságok miatt összetörték; az a büntetés, amely békét hozott nekünk, és a sebei által meggyógyult." Ézsaiás prófétai verse Jézus halálát és annak célját írja le, hogy békét és gyógyulást hozzon nekünk.
Márk 15:22-24: "Vitték Jézust a Golgota nevű helyre (azaz a koponya helyére). Itt adtak neki borral keverve borot; megnézni, ki lesz mindegyiknél." A Mark evangéliumának ez a verse leírja azt a helyet, ahol Jézust keresztre feszítették, és a római katonáktól kapott kegyetlen bánásmódot.
Lukács 23:34: "Jézus azt mondta: Apám, bocsásson meg nekik, mert nem tudják, mit csinálnak. Aztán megosztották a ruháit, és elvitték a fajtákat." A Lukács evangéliumának ez a verse megmutatja Jézus irgalmas és kegyetlen jellegét, még akkor is, amikor megfeszítették.
János 19:26-27: "Amikor Jézus ott látta az anyját, és közelében a tanítvány, akit szeretett, azt mondta az anyjának: nő, itt van a fiának és a tanítványnak: Itt van az anyja. Akkoriban az idő. , a tanítvány otthonában fogadta. " János evangéliumának ez a verse megmutatja Jézus gondozását és aggodalmát anyja iránt és aggodalmát annak biztosítása érdekében, hogy halála után jól gondozzák.
Zsidók 9:28: "Tehát Krisztust is felajánlották áldozatul is, hogy sokan elkapják a bűneit; és második alkalommal jelennek meg, hogy ne vegye el a bűnt, hanem hogy üdvösséget hozzanak azok számára, akik várják őt." A héberek levélének ez a verse magyarázza Jézus halálának jelentését, mint a bűneink áldozatát és a második eljövetelének ígéretét, hogy üdvösséget hozzon.
Poglavlja: