1 Joáb, Ceruja fia észrevette, hogy a király szíve megenyhült Absalom iránt.
2 Ezért Joáb elküldött Tekoába, és hozatott onnét egy okos asszonyt. Azt mondta neki: "Tégy úgy, mintha gyászolnál. Ölts gyászruhát, ne kend be magadat olajjal, hanem viselkedjél olyan asszony módjára, aki már régóta gyászol egy halottat.
3 Aztán menj be a királyhoz, és így meg így beszélj vele." S Joáb szájába adta az asszonynak a szót.
4 A Tekoába való asszony tehát bement a királyhoz, arcra borult a földön, hódolt elõtte és így beszélt: "Segíts rajtam, ó király!"
5 A király megkérdezte: "Mi bajod van?" "Nagy gyászban vagyok - felelte. - Meghalt az uram.
6 S volt szolgálódnak két fia. Egymásnak estek, s mivel nem volt ott senki, aki szétválasztotta volna õket, az egyikük akkorát ütött testvérére, hogy megölte.
7 Erre az egész nemzetség rátámadt szolgálódra és azt mondta: Add ki, aki agyonütötte testvérét, hadd vegyük el az életét testvére életéért, akit megölt, s hadd irtsuk ki még az örököst is. Így ki akarták oltani azt a parazsat is, ami még megmaradt nekem, hogy férjemnek se neve, se utódai ne maradjanak a földön."
8 Erre a király azt mondta az asszonynak: "Menj haza, majd intézkedem ügyedben!"
9 Ám a Tekoába való asszony így válaszolt a királynak: "A bûn rám és családomra száll, uram és királyom, a király és trónja azonban ártatlan marad!"
10 A király azt mondta rá: "Ha valaki ezzel fenyeget, azt hozd elém, s nem zaklat tovább."
11 (Az asszony) azonban tovább beszélt: "Mondja hát ki a király az Úrnak, Istenének a nevét, hogy a vérbosszút álló ne törjön vesztére és ne pusztítsa el fiamat." Erre így szólt hozzá: "Amint igaz, hogy az Úr él: a fiadnak egy haja szála sem esik le a földre."
12 Ám az asszony folytatta: "Mondhatna szolgálód valamit uramnak, királyomnak?" "Beszélj!" - felelte.
13 Erre az asszony azt mondta: "Hát akkor miért forgatott olyan gondolatokat magában a király az Isten népe ellen, hogy nem engedi hazatérni azt, akit számûzött mert hisz azzal, hogy ilyen ítéletet hozott, saját magát bûnösnek mondta ki.
14 Halandók vagyunk, olyanok, mint a víz, amelyet kiloccsantanak a földre, és nem tudnak többé összegyûjteni. Isten nem kelti életre a halottat. Így hát a királynak legyen gondja rá, hogy ne maradjon tõle számûzve, akit számûzött.
15 Azért jöttem s mondtam el ezeket uramnak, királyomnak, mert az emberek megijesztettek. Azt mondta magában szolgálód: Beszélek én egyszer a királlyal. Hátha megteszi a király, amit szolgálója mond neki.
16 Mert a királynak gondja lesz rá, hogy megmentse szolgálóját annak az embernek a kezétõl, aki azon van, hogy a fiammal egyetemben kizárjon az Isten örökségébõl.
17 Azt gondolta szogálód: Uram, királyom szava majd megnyugtat. Hiszen uram, királyom olyan, mint az Isten angyala, tudja, mi jó s mi rossz. Az Úr, a te Istened legyen veled!"
18 Most a király vette át a szót, s azt mondta az asszonynak: "Ne tagadj el semmit abból, amit most kérdezek tõled!" "Csak kérdezzen uram, királyom!" - felelte az asszony.
19 Erre a király megkérdezte: "Nem Joáb keze van benne ebben a dologban?" Az asszony azt mondta rá: "Amint igaz, uram, királyom, hogy élsz; lehetetlen attól akár jobbra, akár balra eltérni, amit uram s királyom mond! Igen, szolgád, Joáb adta nekem ezt a megbízatást, õ adta ezeket a szavakat szolgálód szájába.
20 Azért tett így szolgád, Joáb, hogy más színt adjon a dolognak. De hát uram bölcs, akár az Isten angyala, úgyhogy mindent tud, ami csak történik a födön."
21 A király így szólt Joábhoz: "Jól van, megteszem. Menj és hozd vissza a fiatalembert, Absalomot."
22 Erre Joáb földig hajolt, leborult a király elõtt és magasztalta. Azt mondta: "Ma már látja szolgád, hogy tetszésre leltem szemedben, uram és királyom, mert a király teljesítette szolgája kérését."
23 Ezután Joáb felállt, elment Gesurba és visszahozta Absalomot Jeruzsálembe.
24 A király azonban kijelentette: "Menjen a maga házába, s nekem ne kerüljön a szeme elé." Így hát Absalom behúzódott a házába, s nem járulhatott a király színe elé.
25 Egész Izraelben nem volt még egy ember olyan, mint Absalom, akit a szépsége miatt úgy dicsértek volna. A talpától egész a feje búbjáig nem találtak benne semmi hibát.
26 Amikor lenyíratta fejérõl a haját - minden esztendõ végén lenyíratta, mert nehéz volt neki, azért hát le kellett nyíratnia -, a haja 200 sékelt nyomott a királyi mérték szerint.
27 Absalomnak három fia született és egy lánya; ezt Támárnak hívták, és nagyon csinos asszony volt.
28 Két évet töltött Absalom Jeruzsálemben anélkül, hogy a király színe elé kerülhetett volna.
29 Akkor Absalom elhívatta Joábot, hogy elküldje a királyhoz. De az vonakodott tõle, hogy elmenjen. Másodszor is elküldött érte, de nem akart hozzá elmeni.
30 Ezért így szólt szolgájához: "Ismeritek Joáb szántóját az enyém mellett. Árpa van rajta. Menjetek és gyújtsátok fel!" Absalom szolgái felgyújtották a földet.
31 Erre Joáb fogta magát és elment Absalom házába, s megkérdezte tõle: "Miért gyújtották fel szolgáid a földemet?"
32 Absalom így válaszolt Joábnak: "Nézd, elküldtem érted és kértelek: Gyere el, mert el szeretnélek küldeni a királyhoz, hogy kérdezd meg tõle: Voltaképpen miért tértem vissza Gesurból? Jobb volna nekem, ha ott volnék! Mert most már a király színe elé szeretnék kerülni. Ha bûn terhel, hát akkor öljön meg."
33 Joáb tehát elment a királyhoz, és átadta az üzenetet. Erre az hívatta Absalomot. El is ment a királyhoz, az földig hajolt és leborult a király elõtt. A király azonban megölelte Absalomot.
Versículos relacionados com Sámuel II. könyve, 14:
2 Sámuel 14 Meséli Joab, a Dávid hadseregének parancsnokának történetét, aki megtéveszti a királyt, hogy engedje meg lázadó fiát, Absolomot, és térjen vissza Jeruzsálembe, miután elmenekült a testvére meggyilkolása után. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:
Példabeszédek 20:22: "Ne mondd:" Várj gonoszul "; várj az Úrra, és ő javára cselekszik." Ez a vers az isteni igazságosság fogalmáról és annak fontosságáról szól, hogy bízzon Istenben abban, ami helyes, ahelyett, hogy bosszút állna. Ez releváns Joab történetében, aki manipulálta a helyzetet, hogy visszahozza Absalomot a városba.
Példabeszédek 28:13: "Aki, aki fedezi a bűncselekményeit, soha nem fog virágzni, de aki bevallja őket és elhagyja őket, el fogja érni az irgalmat." Ez a vers hangsúlyozza a vallomások és a megtérés fontosságát Isten irgalmasságának elérése érdekében. Ez releváns az Absalom történetében, aki megölte testvérét és elmenekült, hogy elkerülje a büntetést.
Zsoltár 32:5: "Bevallom a bűnömnek és a gonoszságomnak, amit nem fedeztem fel. Azt mondtam, bevallom az Úrnak a bűncselekményeimet; és megbocsátottál a bűnöm bűntudatának." Ez a vers a bűnök vallomása és Isten megbocsátásának fontosságáról szól. Ez releváns David történetében, aki Bathsheba -val ügy volt, és megpróbálta fedezni a bűnt.
Példabeszédek 31:8-9: "Nyissa ki a száját a néma javára, a pusztításnak nevezett okok miatt. Nyissa ki a száját; ítéljen meg és igazságot tesz a szegények és rászorulók számára." Ez a vers a gyenge és elnyomott, valamint a cselekvési igazságszolgáltatás védelmének fontosságáról szól. Ez releváns Joab történetében, aki a helyzetet saját céljából használta anélkül, hogy figyelembe venné az emberek jólétét.
Zsoltár 51:10: "Teremti bennem, Istenem, tiszta szív, és megújítja bennem egy stabil szellemet." Ez a vers arról szól, hogy David tisztítást és szellemi megújulást kérjen a Bathsheba -val való bűnét követően. Ez releváns Dávid történetében, amelyet a 2 Samuel 14 -ben közelít meg, és hangsúlyozza a vallomások és a megtérés fontosságát a szellemi megújulás szempontjából.
Poglavlja: