Fondare 14311 Risultati per: Ám

  • A lovas sereg száma húszezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát. (Jelenések könyve 9, 16)

  • A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tûzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította õket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tûz, füst és kénkõ csapott ki. (Jelenések könyve 9, 17)

  • A lovak ereje a szájukban és a farkukban rejlett: a farkuk ugyanis olyan volt, mint a kígyó, feje volt, amivel marni tudtak. (Jelenések könyve 9, 19)

  • A többi ember, aki nem halt meg a csapások alatt, mégsem tért meg gonosz tetteibõl, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstbõl, bronzból, kõbõl és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem járnak, (Jelenések könyve 9, 20)

  • Ekkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égbõl. Felhõ övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott, mint a Nap, lába meg izzott, mint a tûzoszlop. (Jelenések könyve 10, 1)

  • Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam, de az égbõl szózat hallatszott: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le!" (Jelenések könyve 10, 4)

  • És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte, (Jelenések könyve 10, 5)

  • megesküdött az örökkön-örökké élõre, aki teremtette az eget és ami benne van, a földet s ami benne van, a tengert és ami benne van: "Nincs többé haladék! (Jelenések könyve 10, 6)

  • Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak." (Jelenések könyve 10, 7)

  • Azután az égi hang újra szólt hozzám: "Menj, vedd el a nyitott könyvet az angyal kezébõl, aki a tengerben és a földön áll." (Jelenések könyve 10, 8)

  • Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: "Nesze, nyeld le! Keserû lesz tõle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz." (Jelenések könyve 10, 9)

  • Elvettem az angyal kezébõl a könyvecskét és lenyeltem. A szám édes lett tõle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserû lett. (Jelenések könyve 10, 10)


“É loucura fixar o olhar no que rapidamente passa”. São Padre Pio de Pietrelcina