Fondare 17607 Risultati per: ár

  • Másodszor is felhangzott: "Alleluja! És a parázna asszony füstje felszáll, örökkön-örökké!" (Jelenések könyve 19, 3)

  • Örüljünk, ujjongjunk és dicsõítsük, mert eljött a Bárány menyegzõjének napja. Menyasszonya felkészült. (Jelenések könyve 19, 7)

  • Ekkor hozzám fordult: "Írd! Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzõi lakomájára!" Majd folytatta: "Istennek ezek a szavai igazak." (Jelenések könyve 19, 9)

  • Lába elé borultam, hogy imádjam, de õ így szólt: "Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!" Mert Jézus tanúsága a prófétaság lelke. (Jelenések könyve 19, 10)

  • Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hûségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol. (Jelenések könyve 19, 11)

  • Szájából éles kard tör elõ, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszõvel kormányozza majd õket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. (Jelenések könyve 19, 15)

  • Láttam, hogy egy angyal áll a napban. Nagy szóval kiáltotta az égen repülõ madaraknak: "Gyertek, gyûljetek össze az Isten nagy lakomájára. (Jelenések könyve 19, 17)

  • Majd láttam: A vadállat és a föld királyai összegyûltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. (Jelenések könyve 19, 19)

  • A többit a Lovas kardja ölte meg, amely a szájából tört elõ. És az összes madár jóllakott a húsukból. (Jelenések könyve 19, 21)

  • Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennybõl, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében. (Jelenések könyve 20, 1)

  • Megragadta a sárkányt, az õskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte. (Jelenések könyve 20, 2)

  • Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendõ. Akkor rövid idõre szabadon engedik. (Jelenések könyve 20, 3)


“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.”(Pe Pio) São Padre Pio de Pietrelcina