Fondare 873 Risultati per: öreg ember
amikor eljön az ideje, hogy felossza az örökséget fiai közt, ez az ember nem teheti meg szeretett asszonya fiát elsõszülöttének a nem kedvelt asszonytól való igazi elsõszülött rovására; (Második Törvénykönyv 21, 16)
éjszakára ne maradjon holtteste a fán, még aznap temesd el. Mert az akasztott ember Istentõl átkozott, s nem teheted földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, tisztátalanná. (Második Törvénykönyv 21, 23)
akkor ez az ember, aki együtt hált vele, köteles 50 ezüst sékelt fizetni a lány apjának, s el is kell vennie, mivel meggyalázta, és egész életében nem válhat el tõle. (Második Törvénykönyv 22, 29)
A másik ember azonban szintén elfordul tõle, válólevelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az a második ember, aki feleségül vette.) (Második Törvénykönyv 24, 3)
Ilyenkor az elsõ ember, aki elbocsátotta, nem veheti el újra feleségül, mert tisztátalanná lett. Ez utálat tárgya volna az Úr, a te Istened szemében, s nem szabad a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, bûnnel terhelned. (Második Törvénykönyv 24, 4)
Amikor vita támad két ember között és bíróságra mennek, hogy igazságot szolgáltassanak nekik: kimondják az igaz igazát, s a vétkes vétkességét, (Második Törvénykönyv 25, 1)
Ha két ember összeverekszik, férfi férfival, aztán az egyiknek a felesége odaszalad, hogy kiszabadítsa férjét a másik kezébõl, aki üti, s közben kinyújtja a kezét, (Második Törvénykönyv 25, 11)
Az Úr nem fog neki kegyelmezni. Nyomban fellobban az Úr haragja és indulata az ilyen ember ellen, és rászáll az e könyvben följegyzett minden átok. Az Úr eltörli nevét a földrõl. (Második Törvénykönyv 29, 19)
Aztán a két ember újra lejött a hegyekbõl, átkelt a Jordánon és Józsuéhoz, Nun fiához ment. Mindent elbeszéltek neki, ami történt. (Józsue könyve 2, 23)
Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: "Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak." (Józsue könyve 7, 3)
Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elõ nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elõ rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elõ családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elõ, egyik ember a másik után. (Józsue könyve 7, 14)
keleten pedig az Arabán át egyfelelõl Kinnerot tengeréig és Araba tengeréig vagy a Sós-tengerig, Bet-ha-Jesimot irányában, ahonnan az ember délen eléri a Piszga lejtõinek a lábát. (Józsue könyve 12, 3)