Fondare 15732 Risultati per: öt

  • Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. (Jelenések könyve 13, 6)

  • Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és gyõzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. (Jelenések könyve 13, 7)

  • A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétõl nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd elõtte. (Jelenések könyve 13, 8)

  • Az elsõ vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az elsõ vadállat elõtt, amely kigyógyult halálos sebébõl. (Jelenések könyve 13, 12)

  • Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égbõl az emberek szeme láttára. (Jelenések könyve 13, 13)

  • A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat elõtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult. (Jelenések könyve 13, 14)

  • Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra elõtt. (Jelenések könyve 13, 15)

  • S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki viselte az õ és Atyjának homlokára írt nevét. (Jelenések könyve 14, 1)

  • Aztán szózatot hallottam az égbõl, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyû mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat. (Jelenések könyve 14, 2)

  • Új éneket énekeltek a trón elõtt, a négy élõlény és a vének elõtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földrõl megváltott száznegyvennégyezer. (Jelenések könyve 14, 3)

  • Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Õk a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány elsõ termése. (Jelenések könyve 14, 4)

  • Ajkukon nincs hazugság: szeplõtelenek. (Jelenések könyve 14, 5)


“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina