Fondare 96 Risultati per: A Szövetség ládája
Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: ["Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája elõtt"]. (Józsue könyve 6, 6)
A néphez így szólt: "Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az elõhad haladjon az Úr ládája elõtt." (Józsue könyve 6, 7)
[Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr elõtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az elõhad a papok elõtt menetelt, (Józsue könyve 6, 8)
Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája elõtt egészen estig. Õ is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre. (Józsue könyve 7, 6)
Történt, hogy a szövetség megkötése után három nappal hírét vették, hogy közelbe való nép, Izrael körében él. (Józsue könyve 9, 16)
Aztán Izrael fiai megkérdezték az Urat. Ebben az idõben ugyanis ott volt Isten szövetségének a ládája, (Bírák könyve 20, 27)
Isten lámpája még nem aludt ki. Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája állt. (Sámuel I. könyve 3, 3)
Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld. (Sámuel I. könyve 4, 5)
A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: "Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?" Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett, (Sámuel I. könyve 4, 6)
Menye, Pinchásznak a felesége áldott állapotban volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta az Isten ládája zsákmányul ejtésének, apósa és férje halálának hírét, összeesett és szült, mert hirtelenül rájöttek a fájások. (Sámuel I. könyve 4, 19)
Amikor azonban Asdód lakói másnap fölkeltek és Dágon templomába mentek, lám, Dágon ott feküdt arccal a földön az Úr ládája elõtt. Fölemelték Dágont, és visszatették a helyére. (Sámuel I. könyve 5, 3)
Ám amikor a következõ nap korán fölkeltek, lám, Dágon újra ott feküdt arccal a föld felé fordulva az Úr ládája elõtt. Dágon feje és két keze ott volt levágva a küszöbön, csak a törzse maradt meg Dágonnak. (Sámuel I. könyve 5, 4)