Fondare 1782 Risultati per: Asa

  • Ezután Izrael fiainak egész közössége az Úr útmutatása szerint Szin pusztájában táborról táborra haladt tovább, majd Refidimnél álltak meg. Itt nem volt ivóvíz a nép számára. (Kivonulás könyve 17, 1)

  • Refidimbõl indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Az izraeliták táborukat a heggyel szemben ütötték fel. (Kivonulás könyve 19, 2)

  • "Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjérõl, a szolgaság házából. (Kivonulás könyve 20, 2)

  • Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon neked. A hetedik évben el kell bocsátanod. Váltságdíj nélkül váljék szabaddá. (Kivonulás könyve 21, 2)

  • ha már felkel és bottal jár, a másik, aki megütötte, maradjon büntetés nélkül, de kárpótolnia kell amazt a munkaveszteségért, és gondoskodnia kell teljes gyógyulásáról. (Kivonulás könyve 21, 19)

  • Ha valaki lelegeltet egy szántóföldet vagy szõlõt, vagy marháját a másiknak a mezejére engedi, hogy az lelegelje, az fizesse meg becslés szerint a mezõ lelegelt részét. Ha az egész földet lelegeltette, akkor a föld vagy a szõlõ legmagasabb hozamát térítse meg a károsítottnak. (Kivonulás könyve 22, 4)

  • Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához, úgyhogy eltérsz az igazságtól. (Kivonulás könyve 23, 2)

  • De nem ûzöm el õket egyetlen év alatt, mert akkor az ország pusztasággá válnék, s a vadállatok a te károdra elszaporodnának. (Kivonulás könyve 23, 29)

  • Az aranykarikák legyenek a szegély alatt, hogy rudakat lehessen beléjük dugni az asztal hordozására. (Kivonulás könyve 25, 27)

  • Készítsd el a rudakat is akácfából és vond be arannyal. Ezek szolgálnak az asztal hordozására. (Kivonulás könyve 25, 28)

  • Készíts még reteszrudakat akácfából a deszkák összetartására - ötöt a hajlék egyik oldalához, (Kivonulás könyve 26, 26)

  • Csinálj továbbá egy lemezt tiszta aranyból, s vésd rá a pecsétmetszõ írásával: "az Úr fölszenteltje". (Kivonulás könyve 28, 36)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina