Fondare 139 Risultati per: Atyám
De õ csak erõsködött: "Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam." Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, õ is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak - Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának -, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: "De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon." (Tóbiás könyve 10, 7)
[kezében vitte a hal epéjét]. Ráfújt a szemére, és átölelve így szólt hozzá: "Bízzál atyám!" Aztán bekente (a szemét) az orvossággal, megvárta, míg hat, (Tóbiás könyve 11, 11)
- ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétõl õ vezérelt! - (Jób könyve 31, 18)
Így szólít majd engem: Atyám vagy, Istenem és üdvöm sziklája! (Zsoltárok könyve 89, 27)
és bátorítva õket így beszélt hozzájuk: "Magatok is tudjátok, mit tettek testvéreim és atyám háza a törvényért és a szentélyért, mennyi harcot és szorongattatást vállaltak. (Makkabeusok I. könyve 13, 3)
Simon magához hívatta két legidõsebb fiát, Júdást és Jánost és így szólt hozzájuk: "Magam is, testvéreim is, atyám egész háza kora ifjúságunktól mind a mai napig harcoltunk Izrael ellenségei ellen. Küzdelmeink oly eredményesek voltak, hogy Izrael ismételten szabad lett. (Makkabeusok I. könyve 16, 2)
Mégis, arra gondolok, hogy atyám is akkor gondoskodott utódról, amikor hadjáratot vezetett a hegyvidékre. (Makkabeusok II. könyve 9, 23)
Hisz én is atyám gyermeke voltam, szelíd és egyetlen anyám szemében. (Példabeszédek könyve 4, 3)
Uram, Atyám és életemnek Ura, ne szolgáltass ki kényükre-kedvükre, és ne engedd, hogy miattuk elbukjam. (Sirák fia könyve 23, 1)
Uram, Atyám, és életemnek Istene, ne verj meg engem nagyravágyó szemmel, (Sirák fia könyve 23, 4)
mind, akik így szólnak egy fadarabhoz: "Atyám vagy". és egy kõhöz: "Te szültél". Hátukat fordítják felém s nem arcukat, de ha nyomorúság tör rájuk, könyörögnek: "Kelj fel! Ments meg minket!" (Jeremiás könyve 2, 27)
Nemde még most is így kiáltasz hozzám: "Én atyám, ifjúkorom bizalmas barátja, (Jeremiás könyve 3, 4)