Fondare 2844 Risultati per: Kel

  • hiszen szolgád kegyelmet talált szemedben, s te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem azáltal, hogy életben hagytál. De nem menekülhetek a hegyekbe. Hátha mégis utolér a baj, úgy, hogy meg kell halnom. (Teremtés könyve 19, 19)

  • Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután az idõsebb odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. (Teremtés könyve 19, 33)

  • Így azon az éjszakán is megrészegítették apjukat borral. Azután a fiatalabb fogta magát és hozzáfeküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. (Teremtés könyve 19, 35)

  • Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: "Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert õ feleség." (Teremtés könyve 20, 3)

  • Amikor Abimelek reggel fölkelt, összehívta minden szolgáját és közölte velük az egész eseményt. Az emberek nagyon megijedtek. (Teremtés könyve 20, 8)

  • Sárához pedig így szólt: "Ezennel átadok bátyádnak ezer ezüst sékelt, bekötni vele mindazoknak a szemét, akik veled vannak. Így igazolva vagy mindnyájunk elõtt." (Teremtés könyve 20, 16)

  • Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlõ vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította õket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott. (Teremtés könyve 21, 14)

  • Kelj föl, vedd a gyermeket és tartsd erõsen a kezedben, mivel nagy néppé teszem." (Teremtés könyve 21, 18)

  • Isten a gyermekkel volt. Az felnõtt, a pusztában lakott és íjas vadász lett. (Teremtés könyve 21, 20)

  • Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égõáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. (Teremtés könyve 22, 3)

  • Azután Ábrahám fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hetitákhoz: (Teremtés könyve 23, 3)

  • Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hetiták elõtt, (Teremtés könyve 23, 7)


“Quanto mais se caminha na vida espiritual, mais se sente a paz que se apossa de nós.” São Padre Pio de Pietrelcina