Fondare 157 Risultati per: Meghalt

  • Erre udvari emberei így szóltak hozzá: "Mit csinálsz? Amikor még élt a gyerek, böjtöltél és siránkoztál. Most meg, hogy a gyerek meghalt, fölkelsz és ételt veszel magadhoz." (Sámuel II. könyve 12, 21)

  • De most, hogy meghalt, minek böjtöljek tovább? Hát visszahozhatom? Én utána megyek, de õ nem tér hozzám vissza." (Sámuel II. könyve 12, 23)

  • A király megkérdezte: "Mi bajod van?" "Nagy gyászban vagyok - felelte. - Meghalt az uram. (Sámuel II. könyve 14, 5)

  • Amaza azonban nem vetett ügyet Joáb kezében a kardra. Így ez beledöfte, úgyhogy a belsõ része kifordult a földre. Meghalt, a második szúrásra már nem volt szükség. Ezután Joáb és testvére, Abisáj folytatták Bichri fiának, Sebának az üldözését. (Sámuel II. könyve 20, 10)

  • Erre a király parancsot adott Jojada fiának, Benajának; az ment, leszúrta, s õ meghalt. Így megszilárdult a királyság Salamon kezében. (Királyok I. könyve 2, 46)

  • Aztán éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia, mert agyonnyomta. (Királyok I. könyve 3, 19)

  • Akkor Jerobeám felesége útnak indult és Tircába ment. Éppen amikor átlépte a ház küszöbét, meghalt a fiú. (Királyok I. könyve 14, 17)

  • A másik fele ellenben Omri oldalára. Az Omri pártján álló nép gyõzött a Ginát fia, Tibni pártján álló nép fölött. Tibni meghalt, és Omri lett a király. (Királyok I. könyve 16, 22)

  • A harc azonban egyre hevesebbé vált azon a napon, a király kénytelen volt a szekéren állva maradni, szemben az arámokkal. Estére meghalt. Sebébõl a vér a kocsi aljára folyt. (Királyok I. könyve 22, 35)

  • Mihelyt azonban Acháb meghalt, Moáb királya elfordult Izrael királyától. (Királyok II. könyve 3, 5)

  • A prófétatanítványok asszonyai közül az egyik hangosan megszólította Elizeust, ezekkel a szavakkal: "Férjem, a te szolgád, meghalt. Tudod jól, hogy szolgád az Úr tisztelõje volt, s most jön a hitelezõ, hogy elvigye a két fiamat rabszolgának." (Királyok II. könyve 4, 1)

  • Fogta hát és anyjához vitte. Délig ölében feküdt, aztán meghalt. (Királyok II. könyve 4, 20)


“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina