Fondare 31 Risultati per: Rechabeám

  • Aztán Salamon megtért atyáihoz. Atyjának városában temették el. Fia, Rechabeám lett helyette a király. (Királyok I. könyve 11, 43)

  • Rechabeám elment Szichembe. Szichemben ugyanis egész Izrael összegyülekezett, hogy királlyá tegye. (Királyok I. könyve 12, 2)

  • Most Rechabeám király tanácsot tartott a vénekkel, akik atyja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt. Megkérdezte: "Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?" (Királyok I. könyve 12, 6)

  • Rechabeám Izraelnek csak azon fiai fölött uralkodott, akik Júda városaiban laktak. (Királyok I. könyve 12, 17)

  • Amikor Rechabeám király Adorámot, a robotfelügyelõt utánuk küldte, egész Izrael agyonkövezte. Rechabeám erre gyorsan kocsijába ült és Jeruzsálembe menekült. (Királyok I. könyve 12, 18)

  • Amikor azonban Rechabeám Jeruzsálembe ért, megparancsolta Júda egész házának és Benjamin törzsének, száznyolcvanezer válogatott harcosnak, hogy keljen föl Izrael háza ellen, és szerezze vissza a királyságot Rechabeámnak, Salamon fiának. (Királyok I. könyve 12, 21)

  • Rechabeám, Salamon fia, Júdának volt a királya. Negyvenegy éves volt Rechabeám, amikor király lett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr Izrael összes törzse közül kiválasztott nevének hajlékául. Anyját Naamának hívták és ammonita nõ volt. (Királyok I. könyve 14, 21)

  • Rechabeám királyságának 5. évében történt, hogy Sisák, Egyiptom királya felvonult Jeruzsálem ellen. (Királyok I. könyve 14, 25)

  • Rechabeám király bronzpajzsokat csináltatott a helyükbe, és a testõrök kapitányaira bízta õket, akik a királyi palota kapuit õrizték. (Királyok I. könyve 14, 27)

  • Rechabeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. (Királyok I. könyve 14, 29)

  • Rechabeám és Jerobeám állandóan hadakoztak egymással. (Királyok I. könyve 14, 30)

  • Aztán Rechabeám megtért atyáihoz. Dávid városában temették el. Helyette fia, Abijam lett a király. (Királyok I. könyve 14, 31)


“Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma e de que a cruz deve ser o nosso pão cotidiano. Assim como o corpo precisa ser nutrido, também a alma precisa da cruz, dia a dia, para purificá-la e desapegá-la das coisas terrenas. Não queremos entender que Deus não quer e não pode salvar-nos nem santificar-nos sem a cruz. Quanto mais Ele chama uma alma a Si, mais a santifica por meio da cruz.” São Padre Pio de Pietrelcina