Fondare 94 Risultati per: Szívét
Ekkor így szólt hozzá az angyal: "Vágd fel a halat! Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, és vigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak." (Tóbiás könyve 6, 5)
A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét. A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták. Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, míg Médiába nem értek. (Tóbiás könyve 6, 6)
Így felelt neki: "Ha elégetik a hal szívét és máját, s a démon vagy gonosz szellem gyötörte férfi vagy nõ elõtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre elmúlik, még nyoma sem marad. (Tóbiás könyve 6, 8)
Ha belépsz a nászszobába, fogd a hal máját és szívét, és tégy belõle a füstölõben levõ parázsra. A füst majd szétterjed, a démon megérzi a szagát és elmenekül, többé nem kell félni, hogy találkozik vele az ember a lánynál. (Tóbiás könyve 6, 17)
Aztán mielõtt egyesülnétek, elõbb mindketten imádkozzatok. Kérjétek az ég Urát, hogy ajándékozzon meg benneteket kegyelmével és oltalmával. Ne félj, hiszen öröktõl fogva neked szánták, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek tõle gyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testvérek. Ne tétovázz!" Ahogy Tóbiás meghallotta Ráfael beszédét és megtudta, hogy Sára a nõvére, apja családjának a rokona, annyira megszerette, hogy szívét semmi sem tudta elfordítani tõle. (Tóbiás könyve 6, 18)
Akkor Tóbiásnak eszébe jutott, amit Ráfael mondott neki. Elõvette hát táskájából a hal szívét és máját, és a füstölõben levõ parázsra tette. (Tóbiás könyve 8, 2)
A harmadik napon, amikor befejezte imáját, letette szolgai ruháját és felöltötte minden ékességét. Amikor már tündöklött a szépségtõl, és segítségül hívta a szabadító és mindent látó Istent, maga mellé vette két szolgálólányát. Az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha kimerült lett volna a gyönyörtõl, a másik pedig követte, a ruháját tartva, amely a földre omlott. (b) Szépségében elpirult, arca derûs volt, s csupa báj. De azért szorongatta szívét a félelem. (c) Amikor minden ajtón áthaladt, a király elõtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt. (d) Amikor fölemelte villogó tekintetét és szikrázó haraggal felnézett, a királyné összeesett. Színe elváltozott, s fejét szolgálólányára hajtotta, aki kísérte. (e) Akkor Isten megindította a király szívét, s fölébresztette benne a gyöngédséget. Aggódva lesietett trónjáról, karjába vette, míg magához nem tért, s barátságos szavakkal fordult hozzá: (f) "Mi van veled, Eszter? Testvéred vagyok, ne félj! Nem halsz meg! Nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Gyere közelebb!" (Eszter könyve 5, 1)
Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthetõ, megvilágítja a szemet. (Zsoltárok könyve 19, 9)
Õ alkotta mindnyájuk szívét és ismeri minden tettüket. (Zsoltárok könyve 33, 15)
Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme elõtt nincs istenfélelem. (Zsoltárok könyve 36, 2)
Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erõs lelkületet! (Zsoltárok könyve 51, 12)
Áldozatom a bûnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg. (Zsoltárok könyve 51, 19)