Fondare 121 Risultati per: Világ

  • A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeit, (Korintusiaknak írt I. levél 2, 6)

  • Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsõség Urát. (Korintusiaknak írt I. levél 2, 8)

  • Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentõl eredõ Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. (Korintusiaknak írt I. levél 2, 12)

  • Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten elõtt. Amint írva van: "Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket". (Korintusiaknak írt I. levél 3, 19)

  • Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendõk: minden a tietek. (Korintusiaknak írt I. levél 3, 22)

  • Nem általában e világ kicsapongóira, fösvényeire, rablóira vagy bálványimádóira gondolok, mert akkor ki kellene szöknötök a világból. (Korintusiaknak írt I. levél 5, 10)

  • Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? Ha a világ fölött ítélkezni fogtok, a legszerényebb bírói székre méltatlanok vagytok? (Korintusiaknak írt I. levél 6, 2)

  • s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. (Korintusiaknak írt I. levél 7, 31)

  • Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsõségérõl szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik. (Korintusiaknak írt II. levél 4, 4)

  • Az Istennek tetszõ szomorúság ugyanis üdvös töredelmet eredményez, s ezt senki sem bánja meg; a világ szomorúsága ellenben a halálba visz. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 10)

  • Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk. (Galatáknak írt levél 4, 3)

  • Mert õbenne választott ki bennünket a világ teremtése elõtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk elõtte. Szeretetbõl (Efezusiaknak írt levél 1, 4)


“Onde não há obediência, não há virtude. Onde não há virtude, não há bem, não há amor; e onde não há amor, não há Deus; e sem Deus não se chega ao Paraíso. Tudo isso é como uma escada: se faltar um degrau, caímos”. São Padre Pio de Pietrelcina