Fondare 705 Risultati per: Ziba Trea David
Amikor Dávid befejezte Saulhoz intézett szavait, az így szólt: "A te hangod az, fiam, Dávid?" S elkezdett sírni. (Sámuel I. könyve 24, 17)
Dávid megesküdött Saulnak, és Saul hazament, Dávid és emberei meg visszatértek a rejtekhelyükre. (Sámuel I. könyve 24, 23)
Sámuel meghalt. Egész Izrael összegyûlt és megsiratta. Aztán hazájában, Rámában temették el. Dávid elindult és lehúzódott Maon pusztájára. (Sámuel I. könyve 25, 1)
Dávid meghallotta a pusztában, hogy Nabal nyírja a nyájat. (Sámuel I. könyve 25, 4)
Amikor Dávid legényei odaértek, átadták Nabalnak Dávid üzenetét, aztán vártak. (Sámuel I. könyve 25, 9)
Nabal azonban így válaszolt Dávid szolgáinak: "Kicsoda Dávid és kicsoda Izáj fia? Napjainkban épp elég szolga van, aki elszökik urától. (Sámuel I. könyve 25, 10)
Erre Dávid legényei megfordultak, visszatértek, és megérkezve minden szót elmondtak Dávidnak. (Sámuel I. könyve 25, 12)
Akkor Dávid megparancsolta embereinek: "Mindenki kösse fel a kardját!" És mindenki felkötötte a kardját. S amikor Dávid is felkötötte a kardját, Dávid vezetésével kivonultak, mintegy négyszáz ember. Kétszázan ott maradtak a málhájuk mellett. (Sámuel I. könyve 25, 13)
Közben az egyik szolga elmondta Nabal feleségének, Abigailnak: "Dávid elküldte embereit a pusztából, hogy üdvözöljék urunkat, de õ rájuk támadt, (Sámuel I. könyve 25, 14)
Amikor a hegy egyik nyúlványa mögött épp lefelé tartott a szamara hátán, Dávid és emberei is lefelé tartottak, vele szemben, úgyhogy találkoztak. (Sámuel I. könyve 25, 20)
Dávid éppen azt gondolta magában: "Kár volt ennek az embernek mindenét védeni a pusztában, amije csak van. Egész vagyonából nem vesztett el semmit, és most rosszal viszonozza a jót. (Sámuel I. könyve 25, 21)
Amikor Abigail meglátta Dávidot, gyorsan leszállt a szamárról, egészen a földig hajolt, s arcra borult Dávid elõtt. (Sámuel I. könyve 25, 23)