Fondare 5395 Risultati per: aki

  • Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. (Teremtés könyve 2, 8)

  • Azután így szólt az Úristen: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítõtársat, aki hozzá illõ." (Teremtés könyve 2, 18)

  • Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mezõ minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítõtársat, aki hasonló lett volna hozzá. (Teremtés könyve 2, 20)

  • Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat." (Teremtés könyve 3, 5)

  • Az asszony látta, hogy a fa élvezhetõ, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcsébõl, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belõle. (Teremtés könyve 3, 6)

  • Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellõben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtõztek az Úristen elõl a kert fái között. (Teremtés könyve 3, 8)

  • Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." (Teremtés könyve 3, 12)

  • Lám, ma elûztél a föld színérõl és el kell rejtõznöm elõled, hontalan és bujdosó leszek a földön, s bárki, aki rámtalál, megölhet." (Teremtés könyve 4, 14)

  • Az Úr azt válaszolta: Semmi esetre. Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Az Úr jelet tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje. (Teremtés könyve 4, 15)

  • Ada a világra hozta Jabalt; õ lett az õsatyja azoknak, akik sátrakban laknak nyájaikkal. (Teremtés könyve 4, 20)

  • Testvérét Jubalnak hívták, õ lett az õsatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak. (Teremtés könyve 4, 21)

  • Ádám megismerte feleségét és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, "mert - úgymond - Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt." (Teremtés könyve 4, 25)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina