Fondare 76 Risultati per: ládáját

  • Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égõáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr elõtt, (Sámuel II. könyve 6, 17)

  • Ott volt Cádok is az összes levitával együtt; õk vitték az Isten ládáját. Míg a nép ki nem vonult a városból, addig az Isten ládáját letették Ebjatár közelében. (Sámuel II. könyve 15, 24)

  • Akkor a király azt mondta Cádoknak: "Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha tetszésre találok az Úr szemében, visszavezérel és viszontláthatom hajlékát. (Sámuel II. könyve 15, 25)

  • Így hát Cádok és Ebjatár visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe és ott maradtak. (Sámuel II. könyve 15, 29)

  • Akkor a király megparancsolta Ebjatár papnak: "Menj Anatotba, a földedre. Bár a halál fia vagy, mégsem öllek ma meg, mert vitted az Úr ládáját atyám elõtt, s minden bajban kitartottál, amit atyámnak el kellett szenvednie." (Királyok I. könyve 2, 26)

  • A templomon belül a hátulsó részt úgy rendezte be, hogy oda vihesse az Úr szövetségének ládáját. (Királyok I. könyve 6, 19)

  • Akkor Salamon összegyûjtötte Izrael véneit Jeruzsálemben, hogy az Úr szövetségének ládáját fölvigyék Dávid városából, Sionból. (Királyok I. könyve 8, 1)

  • S a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére vitték, a templom hátulsó térségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá. (Királyok I. könyve 8, 6)

  • Elhozzuk Isten ládáját, mivel Saul idejében nem gondoltunk rá." (Krónikák I. könyve 13, 3)

  • Erre Dávid egybegyûjtötte egész Izraelt Egyiptom Sihorjától egészen Hamat bejáratáig, hogy Kirjat-Jearimból elhozzák Isten ládáját. (Krónikák I. könyve 13, 5)

  • Dávid és egész Izrael felvonult Baalába, Kirjat-Jearimba, amely Júdához tartozik, hogy elhozza onnét Isten ládáját, amelyet az Úr nevérõl neveztek el, aki a kerubok fölött trónol. (Krónikák I. könyve 13, 6)

  • Az Úr ládáját egy új szekéren hozták el Abinadab házából. Uza és Achjó vezették a szekeret. (Krónikák I. könyve 13, 7)


“No juízo final daremos contas a Deus até de uma palavra inútil que tenhamos dito.” São Padre Pio de Pietrelcina