Dániel könyve, 5

25. Az írás, amelyet felrótt: Mené, mené, tekél és parszin.

Versi relativi a Dániel könyve, 5:

Dániel könyvének 5. fejezete Belshazar király történetét meséli el, aki nagy ünnepeket adott ezer nemesének, és ivott bort ivott a Jeruzsálem templomából vett szent hajókból. A bankett alatt egy olyan kéz, amely titokzatos üzenetet írt a falra, amelyet Daniel Isten ítéletének értelmez a király felett, a templom arroganciája és felszentelése miatt. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:

Példabeszédek 16:18: "A büszkeség megelőzi a romot; arrogancia, esés." Ez a vers a büszkeség és az esés közötti kapcsolatról szól, amelyet Belshazar király történetében szemléltetnek, aki legyőzhetetlennek és immunisnak tartotta Isten ítéletét.

Zsidók 10:31: "Szörnyű dolog az, hogy az élő Isten kezébe kerüljön." Ez a vers Isten igazságáról és hatalmáról szól, amely képes megítélni és megbüntetni a gonoszokat. Ez egy üzenet, amelyet Belsazar királynak meg kellett hallani, de sajnos nem vette komolyan.

Ézsaiás 44:25: "Meghúzom a hamis próféták jeleit, és bolond torokjukat készítem; szőlővel bölcs azok, akik megkülönböztetéssel rendelkeznek és átalakítják bölcseik ismereteit őrületré." Ez a vers az Isten tudásának és bölcsességének a hamis vallásokkal és a jóslás gyakorlatával kapcsolatos fölényéről szól. Daniel ezt a fölényt bizonyította azáltal, hogy értelmezte a falon lévő írásbeli üzenetet, amelyet senki más nem értett meg.

Róma 2:4: "Megveti -e Isten jóságának, toleranciájának és türelmének gazdagságát, nem ismeri el, hogy Isten jósága a megtéréshez vezet?" Ez a vers Isten türelméről és kegyelméről szól, aki azt akarja, hogy az emberek megbánják bűneiket és visszatérjenek hozzá. Belsazar királynak lehetősége volt megbánni, de úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja Isten üzenetét, és szenvedett a következményeknek.

Máté 7:6: "Ne add meg azt, ami szent a kutyáknak, és ne dobja a gyöngyöket a sertésekhez. Ha megteszik, pisloghatnak, majd ellened fordulhatnak és összetörhetik őket." Ez a vers arról szól, hogy fontos a szent dolgok értékének felismerése, és nem bántalmazni őket, vagy felelőtlenül dobni őket. Belsazar király bűnös volt a jeruzsálemi templom szent edényeinek megszüntetésében, megmutatva, hogy nem tiszteletben tartja Isten szent dolgait.