1 A 7. esztendõben, az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján eljöttek néhányan Izrael vénei közül, hogy megkérdezzék az Urat, és leültek elém.
2 Az Úr szózatot intézett hozzám:
3 Emberfia, szólj Izrael véneihez. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vajon azért jöttetek, hogy megkérdezzetek? Amint igaz, hogy élek, nem hagyom, hogy megkérdezzetek - mondja az Úr, az Isten.
4 Ítéletet tartasz fölöttük? Ítélkezel fölöttük, emberfia? Tárd eléjük atyáik iszonyatos bûneit,
5 és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt, s Jákob nemzetsége felé kinyújtottam a kezem, a tudtukra adtam Egyiptom földjén, kezemet esküre emelve, ezekkel a szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
6 Ezen a napon fölemeltem a kezem és megesküdtem, hogy kivezetem õket Egyiptom földjérõl, és elvezérelem õket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet kiválasztottam számukra, s amely minden más országnál szebb.
7 Így szóltam hozzájuk: Vessétek el azokat a szörnyeket, amelyeken kinek-kinek a szeme csügg, és ne szennyezzétek be magatokat Egyiptom bálványaival. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!
8 Ám õk fellázadtak ellenem és nem akartak rám hallgatni. Senki sem vetette el azokat a szörnyeket, amelyeken csüggött, és nem hagyták el Egyiptom bálványait. Erre azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat és kitöltöm rajtuk bosszúmat Egyiptom földjén.
9 De tekintettel voltam a nevemre, s mégsem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek elõtt, amelyek közt voltak, mert hiszen kijelentettem, hogy kivezetem népemet Egyiptom földjérõl, a szemük láttára.
10 Ezért kihoztam õket Egyiptom földjérõl, és a pusztába vezettem õket.
11 Törvényeket adtam nekik, és tudtukra adtam parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar.
12 Nekik adtam szombatjaimat is, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztük, s megtudják, hogy én, az Úr megszentelem õket.
13 Izrael háza fellázadt ellenem a pusztában, nem igazodtak törvényeimhez, elvetették parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar, és folyvást megszegték szombatjaimat. Azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat a pusztában, és kiirtom õket.
14 De tekintettel voltam nevemre s nem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek elõtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem õket.
15 De fölemeltem ellenük a kezemet a pusztában, s megesküdtem, hogy nem vezérelem el õket a nekik szánt tejjel-mézzel folyó földre, amely minden más országnál szebb.
16 Elvetették parancsaimat, nem igazodtak törvényeimhez, megszegték szombatjaimat, mert szívük bálványaikon csüggött.
17 De szemem irgalommal nézett rájuk, lemondtam róla, hogy elpusztítsam õket, és nem irtottam ki õket a pusztában.
18 Így szóltam fiaikhoz a pusztában: Ne kövessétek atyáitok életmódját, ne tartsátok meg szokásaikat, ne szennyezzétek be magatokat bálványaikkal.
19 Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! Igazodjatok törvényeimhez, tartsátok szem elõtt parancsaimat és teljesítsétek õket.
20 Szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztetek, s így megtudják, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
21 De a fiaik is fellázadtak ellenem, s nem igazodtak törvényeimhez, nem tartották szem elõtt és nem teljesítették parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar, s megszegték szombatjaimat. Azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat és kitöltöm rajtuk bosszúmat a pusztában.
22 De visszavontam kezemet, tekintettel voltam nevemre, s nem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek elõtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem õket.
23 Még egyszer esküre emeltem kezemet ellenük a pusztában, hogy szétszórom õket a népek közé, és szétszélesztem õket az országokba.
24 Mert nem tartották meg parancsaimat, elvetették törvényeimet, megszegték szombatjaimat, és szemük apáik bálványain csüggött.
25 Ezért olyan parancsokat adtam nekik, amelyek nem voltak jók, olyan szokásokat, amelyek nem tartanak életben.
26 Beszennyeztem õket áldozati ajándékaikkal: tûzbe küldték elsõszülötteiket, hogy így megbüntessem õket és megtudják: én vagyok az Úr.
27 Ezért emberfia, szólj Izrael házához! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Még azzal is gyaláztak atyáitok, hogy hûtlenek voltak hozzám.
28 Amikor elvezettem õket arra a földre, amelyre fölemelt kézzel megesküdtem, hogy nekik adom, ahol csak megláttak egy kiemelkedõ dombot, vagy bármilyen zöldellõ fát, bemutatták áldozataikat és felajánlották adományaikat, amelyek engem haragra ingereltek, elégették illatszereiket és kiöntötték italáldozatukat.
29 Akkor így szóltam hozzájuk: Miféle magaslat, ahová mentek? Ezért nevezik mind a mai napig Bamának.
30 Mondd meg ezért Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: Atyáitok útjain járva beszennyezitek magatokat, amikor paráználkodtok bálványaikkal,
31 amikor áldozatot mutattok be, s amikor tûzbe külditek gyermekeiteket; beszennyezitek magatokat bálványaitokkal mind a mai napig. Én meg hagyjam, hogy Izrael háza megkérdezzen? Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem hagyom, hogy megkérdezzetek.
32 Nem válik valóra, amit az eszetekben forgattok, amikor azt mondjátok: "Olyanok leszünk, mint a népek, mint az idegen országok törzsei: fának és kõnek szolgálunk."
33 Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, erõs kézzel, kinyújtott karral és kiáradó haraggal én uralkodom majd fölöttetek.
34 Kivezetlek benneteket a népek közül, és összegyûjtelek az idegen nemzetek közül, ahova szétszóródtatok, erõs kézzel, kinyújtott karral és kiáradó haraggal.
35 S elvezetlek benneteket a népek pusztaságába, és ott szemtõl szemben ítéletet tartok.
36 Amint ítéletet tartottam atyáitok fölött Egyiptom földjének pusztájában, úgy ítélkezem majd fölöttetek is - mondja az Úr, az Isten.
37 Botom alatt kell majd elvonulnotok, és csak keveset vezetek vissza belõletek.
38 Kiválasztom közületek a lázadókat, akik fellázadtak ellenem, kivezetem õket abból az országból, ahol laknak, de Izrael földjére nem lépnek be - akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
39 Ti meg, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten -, menjen csak ki-ki, és szolgáljon a bálványainak, de aztán - esküszöm - rám fogtok hallgatni, és nem szentségtelenítitek meg többé szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal.
40 Mert szent hegyemen, Izrael magas hegyén - mondja az Úr, az Isten -, ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindenki, aki csak abban az országban él. Ott majd szívesen veszem és elfogadom ajándékaitokat, legjava adományotokat és mind, amit csak nekem szenteltek.
41 Mint kellemes illatot, úgy fogadlak majd benneteket, amikor kivezérellek a népek közül, összegyûjtelek a nemzetek közül, ahová szétszóródtatok, és rajtatok mutatom meg, hogy szent vagyok a népek szeme láttára.
42 Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert visszavezetlek benneteket Izrael földjére, arra a földre, amelyre fölemelt kézzel megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.
43 Ott majd visszagondoltok útjaitokra és gonosz tetteitekre, amelyekkel beszennyeztétek magatokat, és undorodtok magatoktól a sok gonoszság miatt, amit elkövettetek.
44 Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd nevem iránti tiszteletbõl, és nem gonosz útjaitok és romlott életmódotok szerint bánok veletek, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten.
Versículos relacionados com Ezekiel könyve, 20:
Ezékiel 20 az Izrael népének lázadásával foglalkozik a történelem során, és hogy Isten hogyan kezelte ezt a helyzetet. Az alábbiakban kiválasztott versek az isteni büntetéshez és az emberek megbánásának kereséséhez kapcsolódnak:
Jeremiás 21:12: "Ó, Dávid háza, úgy mondja az Úr: Vegye ki az igazságszolgáltatást reggel, és adja ki az elnyomott elnyomott kezéből, hogy a furorom ne jöjjön ki tűzként és égés nélkül, azok, akik kitörölnének. , ennek miatt a művek gonoszsága miatt. " Ez a vers megerősíti azt az elképzelést, hogy az igazságosságot kell gyakorolni, és hogy Isten megbüntesse azokat, akik igazságtalanságokat követnek el.
Ézsaiás 55:6-7: "Keresse meg az Urat, amíg meg lehet találni, felhívja őt, amíg közel van. Hagyja a gonosz utat, és a gonosz ember gondolatait, és konvertáljon az Úrhoz, akit együttérznek; Istenünk, mert nagyszerű megbocsátani. " Itt hangsúlyozzák az Isten keresésének és a bűn elhagyásának fontosságát, megmutatva, hogy Isten hajlandó megbocsátani azoknak, akik bűnbánnak.
Zsoltár 81:11-12: "De az embereim nem akarták hallani a hangomat, és Izrael nem akart engem. Ezért adtam nekik a szívük vágyainak, és a saját tanácsukba mentem." Ez a zsoltár azt szemlélteti, hogy Isten miként engedte meg az embereknek, hogy kövessék saját vágyaikat, és szenvedett döntéseik következményeit.
Ézsaiás 5:24: "Ezért, mivel a tűz nyelve elfogyasztja a szalmát, és a tuskát a lángon morzsolódik, tehát rothadásként gyökér, és virágja porként elhalványul; mert elutasították az Úr törvényét a házigazdákból, és megvetették Izrael szent szavát. " Ez a vers rámutat arra, hogy azok, akik elutasítják Isten törvényét, végül a saját gonoszságuk fogyasztja.
Hosea 14:1: "Vissza, ó Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez, mert a bűneiddel bukott." Itt láthatjuk az emberek számára, hogy bűnbánatot és visszatérjenek Istenhez, felismerve, hogy a saját döntéseik ősszel vezettek őket.
Capitoli: