1 Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: "Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!"
2 Az elsõ elindult és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása elõtt leborultak.
3 A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élõlény elpusztult.
4 A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak.
5 Hallottam, hogy a nagy vizek angyala felkiáltott: "Igazságos vagy, te, aki vagy és aki voltál!
6 Szent vagy, hogy így ítéltél; amiért a szentek és a próféták vérét kiontották, vért adtál nekik inni. Rászolgáltak!"
7 Hallottam, hogy az oltár felõl egy hang felelt: "Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid."
8 A negyedik a Napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tûzzel gyötörje.
9 Az emberek kínlódtak a nagy hõségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak elõtte, hanem káromolták az Isten nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra.
10 Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták,
11 s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.
12 A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak.
13 S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elõ.
14 Sátáni lelkek, akik csodákat mûvelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák õket a mindenható Isten nagy napjára.
15 Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.
16 Összegyûjtötték õket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak.
17 A hetedik a levegõbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott, és mondta: "Végbement!"
18 Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön.
19 A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dõltek. Az Isten színe elõtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó haragja borának kelyhét nyújtották neki.
20 Minden sziget eltûnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni.
21 Az égbõl mázsás szemekben jégesõ zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt.
Versículos relacionados com Jelenések könyve, 16:
A 16. kinyilatkoztatás az Isten haragjának hét pohár sorozatát írja le, akiket kiöntöttek a Földön, ítéletet és pusztítást hozva azok felett, akik elutasították az üdvösséget és ellenezték Istent. Az alábbi verseket választottuk az ebben a fejezetben szereplő témákkal való kapcsolatukhoz.
Jeremiás 25:15-16: "Mert így mondta az Úr, Izrael istene: Vegye ki ezt Küldök köztük. " Ez a vers arról szól, hogy Isten haragja a nemzetek fölé öntött engedetlenség miatt.
Zsoltár 79:6: "Öntsük a furorodat azokra a nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és a királyságokra, amelyek nem hívják fel a nevét." Ez a zsoltár felszólítja Istent, hogy ítéletet hozzon azokról, akik nem ismerik el őt Lordnak és Megváltónak.
Ézsaiás 51:17: "Ébredj, ébren, kelj fel, ó Jeruzsálem, hogy ivottál az Úr kezéből, a haragod kehelyének, mert a kehely, amely az aljára ivott." Ez a vers leírja azt az ítéletet, amely Jeruzsálemre esett az emberek engedetlenségéből.
Exodus 7:20: "Mózes és Aaron úgy tették, ahogy az Úr parancsolt, és a rúd felemelésével megsebesítette a folyó vizeit a fáraó és szolgáinak szemében; és a folyó minden vize vérben vált." Ez a vers emlékszik a vérsávra, amely vérré vált, amely egyike volt az Egyiptom felett elküldött tíz kártevőnek, mint isteni ítéletként.
Jelenések 11:18: "A nemzeteket becsomagolták; és a haragod eljött. Eljött az idő, hogy megítéljék a halottakat, és jutalmat adjanak a szolgáinak, a prófétáknak, a szenteknek és azoknak, akik félnek a nevétől, mind a kicsik. A nagynak, és elpusztították azokat, akik elpusztítják a Földet. " Ez a vers Isten haragjáról beszél, amelyet azokra a felpusztítókra öntenek, akik elpusztítják a Földet, és a jutalmat, amelyet hűséges szolgáiknak adnak.
Capitoli: