1 Amikor az Úr azt akarta, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeus éppen elmentek Gilgalból.
2 Illés így szólt Elizeushoz: "Maradj itt, mert engem az Úr Bételbe küld." Elizeus azonban ezt felelte: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!" Így hát elmentek Bételbe.
3 A Bételben lakó prófétatanítványok odamentek Elizeushoz és megkérdezték: "Tudod, hogy ma az Úr elragadja uradat a fejed fölött?" "Tudom én is, csak hallgassatok" - felelte.
4 Illés meg így szólt hozzá: "Elizeus, maradj itt, mert engem Jerikóba küld az Úr." De az ezt mondta neki: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!" Így hát elmentek Jerikóba.
5 A Jerikóban élõ prófétatanítványok Elizeushoz fordultak és azt mondták neki: "Tudod, hogy ma az Úr elragadja a fejed fölött uradat?" "Tudom én is, csak hallgassatok!" - válaszolta.
6 Illés pedig így szólt hozzá: "Maradj itt, mert engem az Úr a Jordán mellé küld." De õ azt mondta: "Úgy igaz, amint az Úr él, és úgy igaz, ahogy te élsz: nem hagylak el." Így mind a ketten elmentek.
7 A prófétatanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra maradtak tõlük, míg õk ketten a Jordán mellett álltak meg.
8 Illés fogta a köntösét, összegöngyölte és ráütött vele a vízre. Erre az kettévált, az egyik és a másik irányban, úgyhogy mindketten szárazon átmentek rajta.
9 Amikor átértek, Illés azt mondta Elizeusnak: "Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielõtt elválok tõled!" Elizeus így felelt: "Hát akkor szálljon kétannyi rész rám a lelkedbõl!"
10 Azt mondta neki: "Olyat kértél, amit nehéz teljesíteni. Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked, de ha (nem), akkor nem kapod meg."
11 S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta õket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.
12 Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: "Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!" S többé nem látta. Akkor fogta ruháját és kettérepesztette.
13 Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult és újra megállt a Jordán partján.
14 Aztán fogta Illés köntösét, ráütött (vele) a vízre és azt mondta: "Hol az Úr, Illés Istene?" Mihelyt a vízre ütött, az szétvált az egyik és a másik irányban, s Elizeus átment.
15 Amikor a prófétatanítványok odaátról látták, felkiáltottak: "Illés lelke leszállt Elizeusra!" S eléje mentek, a földre borultak elõtte,
16 és így szóltak hozzá: "Nézd, van itt szolgáid között ötven férfi, csupa erõs ember. Õk majd elmennek és megkeresik uradat. Hátha az Úr lelke ragadta el, és valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe vitte." "Ne küldjétek el (õket)!" - felelte.
17 De addig-addig unszolták, míg azt mondta: "Küldjétek hát el (õket)!" Elküldtek tehát ötven férfit. Ezek három napig keresték, de nem találták.
18 Amikor visszatértek hozzá - épp Jerikóban volt -, azt mondta nekik: "Nem megmondtam, hogy ne menjetek utána?"
19 A város lakói így szóltak Elizeushoz: "Nézd, jó ugyan a városban lakni, mint magad is látod, urunk, de hát a víz rossz, s emiatt koraszülöttek vannak a vidéken."
20 "Hozzatok ide nekem egy új csöbröt és tegyetek bele sót" - felelte. Vittek neki.
21 Akkor kiment a forráshoz, beleszórta a sót, és így szólt: "Ezt mondja az Úr: Egészségessé teszem ezt a vizet, ezentúl ne fakadjon belõle sem halál, sem koraszülés!"
22 S a víz azóta egészséges mind a mai napig, Elizeus szava szerint.
23 Onnan fölment Bételbe. Amint fölfelé haladt az úton, fiúk jöttek a városból. Kicsúfolták, így kiabáltak: "Gyere fel, kopasz! Gyere fel, kopasz!"
24 De õ megfordult, rájuk nézett és az Úr nevében megátkozta õket. Erre kijött az erdõbõl két nõsténymedve és negyvenkettõt széttépett a fiúk közül.
25 Õ maga pedig elment onnét Kármel hegyére, majd visszatért Szamariába.
Versículos relacionados com Királyok II. könyve, 2:
2 A Kings 2 beszámol az Illés mennyországba emelkedéséről a tűz forgószélében és az Elisha prófétai utódjában. Illéset egy tűzoltóautó veszi, és Elisha örököli Illés köpenyét prófétai utódjának. Íme öt vers a 2 Kings 2 témájával kapcsolatban:
Exodus 13:21: "És az Úr elõttük ment, nap egy felhőoszlopban, hogy az út mentén vezesse őket, és éjjel egy tűzoszlopban, hogy megvilágítsa őket, éjjel -nappal járjon." Ez a vers hasonlít Isten megnyilvánulására a felhő és a tűz oszlopában, hasonlóan a tűz forgószéléhez, amely Illés vezette, az isteni jelenlétre és a védelemre utalva.
2 Királyok 1:10: "Illés válaszolt, mondván az ötven kapitánynak, ha Isten embere vagyok, tüzet ég a mennyből, és felfalja őt és ötvenét. Aztán tüzet esett a mennybe, és felemelte őt a saját ötven. " Ez a vers kiemeli Illés hatalmát, mint Isten prófétáját, aki képes tüzet hívni a mennyből, hogy megvédje isteni hatalmát.
2 Királyok 4:14: "Aztán azt mondta: Mit tegyünk érte? Válaszolt Gehazi, valójában nincs fia, és a férje öreg." Ez a vers bemutatja egy olyan nő történetét, aki Elisa -t fogadja, és kapcsolatát a prófétai utódlás témájával, mivel egy gyermekével jutalmazzák a próféta házigazdájaként, és később Elisa segítségét kérik, amikor a fia beteg.
2 Királyok 13:14: "És Elisha beteg volt a meghalt betegségben; és odajött hozzá Joas, Izrael királya, és az arcára sírt, mondván: Apám, apám! Izrael autója és lovagjai , És a lovagjai! Ez a vers rögzíti Elisha halálát és annak fontosságát, mint Izrael prófétájaként, "Izrael autójának" hívva, és kiemelve a Joas király jelentős szereplőjeként betöltött szerepét.
1 Királyok 19:19: "És onnan találta Elisa -t egy szemtelen fiának, aki tizenkét ökörrel öntött, és a tizenkettediknél volt; és Illés átadta neki, és rápáit dobta." Ez a vers elmondja, hogy Illés miként találta Elisa -t, és azt választotta prófétai utódjának, felkészítve a terepet a 2 Kings 2 -ben előforduló prófétai utódlásra.
Capitoli: