1 Dávid elmenekült Rámából, a próféták házából, s miután hazatért, így szólt Jonatánhoz: "Mit tettem? Mit követtem el s mit vétettem atyád ellen, hogy az életemre tör?"
2 "Ne gondolj ilyesmire - válaszolta -, nem fogsz meghalni! Nézd, atyám nem fog addig bele semmibe, se jelentõs, se jelentéktelen dologba, míg nekem el nem mondja. Miért titkolná hát el éppen ezt? Az lehetetlenség!"
3 Dávid azonban megesküdött rá: "Atyád jól tudja, hogy kedvelsz, azért így gondolkodik magában: Ezt nem kell Jonatánnak megtudnia, nehogy sajnálkozzék miatta. De amint igaz, hogy az Úr él és te élsz, csak egy lépés választ el a haláltól."
4 Jonatán ezt felelte Dávidnak: "Megteszem, amire kérsz."
5 Erre Dávid azt mondta: "Nézd, holnap újhold ünnepe lesz, s asztalhoz kellene ülnöm a királlyal. De hagyd, hadd menjek el, s hadd rejtõzzem el estig kinn a határban.
6 Ha aztán atyád észreveszi, hogy nem vagyok ott, mondd azt neki, hogy Dávid engedélyt kért tõlem, hogy szülõvárosába, Betlehembe mehessen, mert ott tartja meg az egész család az évi áldozati lakomát.
7 Ha erre azt feleli: rendben van, akkor nem fenyegeti szolgádat semmi veszély. De ha haragra lobban, akkor tudd meg, hogy elhatározta vesztemet.
8 Akkor tégy meg szolgádnak egy szívességet, hisz barátságot kötöttél vele az Úr nevében. Ha vétettem, ölj meg magad, miért szolgáltatnál ki atyádnak?"
9 "Ne is gondolj rá! - válaszolta Jonatán. - Ha megtudom, hogy a vesztedre tör, miért ne adnám tudtodra?"
10 Erre Dávid megkérdezte Jonatántól: "De ki mondja meg nekem, ha atyád kemény választ ad?"
11 Jonatán így szólt Dávidhoz: "Gyere, menjünk ki mind a ketten a határba." Ki is mentek mind a ketten a határba.
12 Aztán ezt mondta Jonatán Dávidnak: "Az Úr, Izrael Istene a tanú, hogy holnap ebben az idõben kifaggatom atyámat. Ha aztán rendben lesz Dávid ügye s nem küldök senkit, hogy tudtodra adja,
13 ezt meg azt tegye Jonatánnal az Úr. Ha meg atyám úgy látja jónak, hogy vesztedre törjön, azt is tudatom veled, hadd mehess el. S elmehetsz épségben, egészségben, és veled lesz az Úr, ahogy atyámmal is vele volt.
14 Ha aztán még életben leszek, tanúsítsd jótettemet az Úr elõtt. Ha pedig meghalok,
15 ne tagadd meg soha házamtól kegyedet. Még ha az Úr egyenként kiirtaná is Dávid ellenségeit a földrõl,
16 Jonatán neve akkor se vesszen ki Saul házával egyetemben, különben az Úr számon kéri Dávidtól."
17 Aztán még egyszer megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szíve mélyébõl szerette.
18 Majd így szólt Jonatán Dávidhoz: "Holnap újhold ünnepe lesz, s észreveszik, hogy eltûntél, mert üresen marad a helyed.
19 Holnapután meg még inkább észreveszik, hogy eltûntél. Akkor légy ott azon a helyen, ahol a baj napján elrejtõztél, amellett a kõrakás mellett.
20 A harmadik nap majd kilövöm nyilamat arrafelé, mintha célba lõnék.
21 Aztán odaküldöm szolgámat és azt mondom neki: "Menj, keresd meg a nyilam!" Ha így szólok szolgámhoz: "A nyíl innen van tõled, vedd föl!" - akkor gyere elõ, mert rendben lesz az ügyed, s nem fenyeget veszély, olyan igaz, mint hogy az Úr él.
22 Ha azonban azt kiáltom oda a legénynek: "A nyíl jóval rajtad túl van" - akkor menj, mert az Úr elküld.
23 Ezekre a szavakra, amelyeket te meg én egymással váltottunk, az Úr a tanú köztünk örökre."
24 Ezután Dávid elrejtõzött a határban. Amikor elérkezett az újhold ünnepe, a király asztalhoz ült, hogy egyen.
25 A szokásos helyét foglalta el, a fal melletti helyet. Jonatán szemközt ült vele, Abner Saul mellett ült, Dávid helye meg üresen maradt.
26 Ezen a napon Saul nem szólt semmit. Azt gondolta: "Valami történt vele, s nem tiszta."
27 Hanem amikor másnap, az újhold napja utáni napon is üres maradt Dávid helye, így szólt Saul fiához, Jonatánhoz: "Miért nem jött Izáj fia sem tegnap, sem ma enni?"
28 Jonatán ezt felelte: "Dávid hirtelen engedélyt kért tõlem, hogy elmehessen Betlehembe.
29 Azt mondta: Engedj, hadd menjek el, mert családi áldozat lesz ott a városban, és meghívtak a testvéreim. Ha elnyertem tetszésedet, engedd meg, hogy meglátogassam testvéreimet. Ezért nem jelent meg a király asztalánál!"
30 Saul haragra lobbant Jonatán ellen, és azt mondta neki: "Te elvetemült fiú! Azt hiszed, nem tudom, mennyire ragaszkodol - szégyenedre és anyád méhének szégyenére - Izáj fiához?
31 Ameddig Izáj fia a földön él, addig sem te, sem királyságod nincs biztonságban. Küldj hát érte és hozasd nekem ide, mert halál fia!"
32 Jonatán válaszolt apjának, s e szavakat intézte hozzá: "De hát miért kell meghalnia? Mit tett?"
33 Erre Saul meglendítette a lándzsáját, hogy beledöfje, s Jonatán látta: apjának elhatározott szándéka, hogy megölje Dávidot.
34 Azért izzó haraggal fölkelt az asztaltól, és újhold másnapján nem evett semmit. Nagyon sajnálta Dávidot, amiért apja ellene tört.
35 Reggel Jonatán kiment a határba, amint megegyeztek benne Dáviddal. Egy szolga kísérte.
36 Azt mondta szolgájának: "Fuss és keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök." Míg a szolga futott, kilõtte fölötte a nyilát.
37 Amikor a szolga odaért, ahol a nyíl volt, amelyet Jonatán kilõtt, Jonatán odakiáltotta neki: "Nem rajtad túl van a nyíl?"
38 Aztán Jonatán még egyszer odaszólt a szolgának: "Gyorsan, siess, ne ácsorogj!" Jonatán szolgája fölvette a nyilat és odavitte urának.
39 A szolga nem vett észre semmit, csak Jonatán és Dávid tudtak a dologról.
40 Ezután Jonatán odaadta fegyverét a szolgájának, és azt mondta neki: "Menj, és vidd vissza a városba!"
41 Amikor a szolga elment, Dávid elõjött a kõrakás mögül, háromszor arcra borult a földön és háromszor meghajolt. Aztán megölelték egymást és mind a ketten sírtak.
42 Majd ezt mondta Jonatán Dávidnak: "Menj békével! Amire esküt tettünk az Úr nevére, arra az Úr a tanú közted és köztem, utódaid és utódaim közt, örökre."
Versículos relacionados com Sámuel I. könyve, 20:
Az 1. fejezet 20. fejezete Samuel elmondja Dávid és Jonathan, Saul király fia közötti kapcsolat folytatását. Ebben a fejezetben Jonathan ígéretet vállal, hogy segít Dávidnak az apja haragjának elkerülésében, és barátsági paktumot készítenek. A fejezet ugyanakkor foglalkozik Saul növekvő ellenségével Dáviddal és azzal a szándékával, hogy megölje. Ezután öt vers a Samuel 20 -ban címzett témákhoz kapcsolódik:
Példabeszédek 17:17: "Mindig a barát szereti a barátot, és fájdalmasan a testvér készül." Ez a vers kiemeli az igazi barátság fontosságát, amely képes legyőzni a hátrányokat és a testvérek kapcsolatává válni.
János 15:13: "Senkinek senkinek van nagyobb szeretete, ha valaki életét adja a barátainak." Jonathan azzal a kockázattal jár, hogy segítsen Dávidnak, áldozati és feltétel nélküli szeretetet mutatva, amely példája Krisztus barátai iránti szeretetének.
Zsoltár 119:63: "Mindenki barátja vagyok, aki fél téged, és megtartja az előírásait." David és Jonathan barátok voltak, mert megosztották az Istenbe vetett hitet és a parancsolatuk iránti engedelmesség iránti elkötelezettséget.
Példabeszédek 27:6: "A barát által okozott sebek hűek, de az ellenség csókjai félrevezetőek." Saul hűtlen barátnak bizonyul, miközben barátságos és barátságos David iránt, titokban vágyakozik halálára.
Zsoltár 27:1: "Az Úr az én fényem és üdvösségem; kitől fogok félni? Az Úr az életem erődje; kinek félek tőlem?" Dávid bízik Istenben, hogy megvédje őt Saul fenyegetéseitől, és megtartja hitét, még az üldöztetés és a veszély közepette is.
Capitoli: