1 Mindenesetre az elõzõ szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye:
2 egy sátor. Ennek elsõ részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek.
3 A második függöny mögött állt a legszentebbnek nevezett sátorrész,
4 itt volt elhelyezve az illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon arany borított. A ládában õrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit.
5 Fölötte a dicsõséges kerubok beárnyékolták az engesztelés lapját. Ezekrõl egyenként most nem szükséges szólnom.
6 Amióta ezt így elrendezték, az elsõ sátorrészbe mindig beléptek a szolgálatot végzõ papok.
7 A másodikba azonban csak a fõpap lépett be, egyszer egy évben, azzal a vérrel, amelyet a maga és a nép bûneiért ajánlott föl.
8 A Szentlélek ezzel azt jelezte, hogy addig, amíg az elsõ sátor fennáll, a legszentebb szentélybe vezetõ út nem nyílik meg.
9 Ez úgy fogható fel, mint utalás a jelen idõkre, mert hisz ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkileg nem tehetik tökéletessé;
10 tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételbõl, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelezõ erejük csak az újjárendezés idejéig tart.
11 Krisztus azonban a ránk váró javak fõpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebbõl a világból való.
12 Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.
13 Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üszõ hamva a tisztátalanokra hintve külsõleg tisztává teszi õket,
14 mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektõl Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élõ Istennek szolgáljunk.
15 Ezért õ új szövetség közvetítõje. Elõbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bûnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.
16 Ahol ugyanis van végrendelet, elõbb bizonyítani kell a végrendelkezõ halálát,
17 hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerõs; addig, amíg a végrendelkezõ él, nem érvényes.
18 Ezért az elsõ szövetséget sem kötötték vér nélkül.
19 Miután ugyanis Mózes - a törvény elõírása szerint - minden rendelkezést felolvasott az egész nép elõtt, vette a bakok és borjak vérét a vízzel, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet,
20 e szavakkal: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött."
21 Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti edényt is.
22 Sõt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bûnbocsánat.
23 A mennyekben levõk elõképeinek így kellett megtisztulniuk, maguk a mennyeiek azonban ennél kiválóbb áldozatot követeltek.
24 Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak elõképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe elõtt közbenjárjon értünk.
25 Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a fõpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe,
26 hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idõk végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.
27 Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része,
28 úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bûnét elvegye. Másodszor nem a bûn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.
Versículos relacionados com Zsidóknak írt levél, 9:
A Zsidók 9 elsősorban az Ószövetségi áldozatok rendszerének és Jézus Krisztus áldozatának összehasonlításával foglalkozik, akik örök áldozatként felajánlották magukat. Ezenkívül a fejezet rávilágít a vér fontosságára a bűnök elbocsátásában és az egyetlen halál szükségességének az egész emberiség bűneinek enyhítésére.
Leviticus 17:11: "Mert a hús élete a vérben van. Az oltárhoz fogok jönni, hogy engeszteljem a lelkedet, mert a vér az élet miatt fogni fog." Ez a vers hangsúlyozza a vér fontosságát, mint a bűnök engesztelésének eszközét.
Zsidók 9:22: "És a törvény szerint szinte minden, vérrel tisztítsák meg magukat; és vérontás nélkül nincs remisszió." Ez a vers megerősíti a vér fontosságát a bűnök elbocsátásában, és rávilágít arra, hogy a remisszió vérontás áldozata van.
Ézsaiás 53:5-6: "De megsebesült a bűncselekményeink és a földi gonoszságok miatt; a büntetés, amely békét hoz nekünk, és az ő lépései alapján meggyógyultunk. megsemmisítette magát az útjára, de az Úr rátette mindannyiunk hamisságát. " Ez a vers Jézus halálát az emberiség bűneinek áldozataként írja le, kiemelve halálának fontosságát, mint a bűnök engesztelését.
Zsidók 10:4: "Mert a bikák és a kecskék vére lehetetlen eltávolítani a bűnöket." Ez a vers megerősíti azt az elképzelést, miszerint az Ószövetségi áldozatok rendszere nem volt elegendő a bűnöket enyhíteni, kiemelve a tökéletes feláldozás szükségességét a remisszióhoz.
Zsidók 10:10: "Ehhez Jézus Krisztus testének objációja megszentelve lesz." Ez a vers kiemeli Jézus áldozatának egyediségét, aki örök áldozatként felajánlotta magát az emberiség bűneinek enyhítésére, hangsúlyozva Jézus áldozatainak fölényét az Ószövetség áldozatainak.
Capitoli: