Zsoltárok könyve, 17

13. Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!

Versi relativi a Zsoltárok könyve, 17:

A 17. zsoltár Dávid ima, ahol Istenhez sír az ellenségei elleni védelem és igazságosság miatt. Dávid arra kéri Istent, hogy vizsgálja meg gondolatait és cselekedeteit, és hogy megszabadítsa őt a körülötte lévő gonosz férfiaktól. Bízik abban, hogy Isten az egyetlen reménye és menedéke. Az alábbiakban öt vers található a zsoltárban szereplő témákkal kapcsolatban:

Példabeszédek 2:8 - "Megtartja az igazak útjait, és megóvja az utat a hűségesektől." Ez a vers arról a védelemről szól, amelyet Isten az igazaknak kínál, azoknak, akik az útjukban járnak és bíznak benne.

Zsoltár 18:2 - "Az Úr az én sziklám, erődöm és a felszabadítóm; Istenem az én sziklám, akinek menekültem. Ő a pajzsom és az a hatalom, amely megment, a torony." Ez a vers arról szól, hogy Dávid bizalmát Istenben, mint a sziklája, az erődje és a menedéke, amely megvédi őt a gonosztól.

Zsoltár 34:7 - "Az Úr tábor angyala körül azok körül, akik félnek tőle, és átadja őket." Ez a vers arról a védelemről szól, amelyet Isten kínál hű szolgáinak, és elküldte angyalait, hogy megvédjék őket.

Zsoltár 37:28 - "Mert az Úr szereti az igazságosságot, és nem hagyja abba a hűségeset; örökre védett lesz, de a gonoszok leszállása megszűnik." Ez a vers a folyamatos védelemről szól, amelyet Isten igazságos szolgáinak kínál, és hogy nem hagyja el őket.

Zsoltár 91:2 - "Azt fogom mondani az Úrról, hogy ő a menedékem és az én erődöm, Istenem, akiben bízom." Ez a vers arról szól, hogy Dávid bizalmát Istenbe és erődjével szembeni bizalmáról és erődjéről szól, amely megvédi őt a gonosztól.