Znaleziono 68 Wyniki dla: Daniel

  • Ezután a két vénre rontottak, mert Dániel a saját szájukból igazolta, hogy hamis tanúságot tettek. (Dániel könyve 13, 61)

  • Dániel ettõl a naptól fogva nagy embernek számított a nép elõtt. (Dániel könyve 13, 64)

  • Dániel bizalmas barátja volt a királynak, s annak minden más barátjánál nagyobb tiszteletben volt része. (Dániel könyve 14, 2)

  • A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta. (Dániel könyve 14, 4)

  • Dániel nevetve mondta: "Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem." (Dániel könyve 14, 7)

  • A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: "Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bûnhõdni, mivel káromolni merte Bélt." (Dániel könyve 14, 8)

  • Dániel erre azt felelte: "Legyen úgy, ahogy mondtad!" Bél papjai hetvenen voltak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. (Dániel könyve 14, 9)

  • S ha reggel eljössz és nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, haljunk meg mi, ellenkezõ esetben pedig haljon meg Dániel, aki hazugságot fogott ránk." (Dániel könyve 14, 12)

  • Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyûrûjével és eltávoztak. (Dániel könyve 14, 14)

  • A király föltette a kérdést: "Sértetlenek-e a pecsétek, Dániel?" Azt felelte: "Sértetlenek, király." (Dániel könyve 14, 17)

  • De Dániel elmosolyodott, s visszatartotta a királyt, hogy ne lépjen be, aztán így szólt hozzá: "Nézd meg a padlót és vizsgáld meg, kinek a nyomai ezek!" (Dániel könyve 14, 19)

  • A király megölette õket, Bélt pedig Dániel kezére adta, aki aztán elpusztította templomával együtt. (Dániel könyve 14, 22)


“Temos muita facilidade para pedir, mas não para agradecer”. São Padre Pio de Pietrelcina