Znaleziono 664 Wyniki dla: ige

  • Ha aztán az Úr mind megadja uramnak azt a jót, amit ígért neki és Izrael királyává teszi, (Sámuel I. könyve 25, 30)

  • Saul megismerte Dávid hangját, és odaszólt: "Nem a te hangod az, fiam, Dávid?" "De igen, uram, és királyom!" - válaszolta Dávid. (Sámuel I. könyve 26, 17)

  • Erre Saul azt mondta: "Vétkeztem. Igazságtalan voltam. Térj vissza, fiam, Dávid! Többé nem teszek neked rosszat, mivel ma kedves volt szemedben az életem. Igen, esztelen voltam és nagyot tévedtem." (Sámuel I. könyve 26, 21)

  • szívem bánkódik miattad testvérem, Jonatán. Jobban szerettelek mindenkinél, igen, barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél. (Sámuel II. könyve 1, 26)

  • Ezután igen heves harc tört ki azon a napon, s Dávid csapatai megverték Abnernak és Izraelnek a csapatait. (Sámuel II. könyve 2, 17)

  • Abner ezért hátrafordult, és megkérdezte: "Te vagy az, Azahel?" "Igen, én!" - felelte. (Sámuel II. könyve 2, 20)

  • Ezt meg azt tegye Isten Abnerral - igen, amit az Úr esküvel ígért Dávidnak, azt én fogom keresztülvinni. (Sámuel II. könyve 3, 9)

  • Dávid így válaszolt Michalnak: "Az Úr elõtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr elõtt igenis táncolok. (Sámuel II. könyve 6, 21)

  • S ez még mind kevés volt a szemedben, ó Uram, Istenem, mert még ígéreteket is tettél szolgád házának a távoli idõkre... ó Uram, Istenem. (Sámuel II. könyve 7, 19)

  • Váltsd hát valóra ígéreted, amelyet szolgádnak és házának tettél, ó Uram, Istenem, minden idõkre, és tégy úgy, amint mondtad. (Sámuel II. könyve 7, 25)

  • Igen, ó Uram, Istenem, te Isten vagy, és a te szavad igazság. Magad tetted szolgádnak ezeket az ígéreteket. (Sámuel II. könyve 7, 28)

  • Volt Saul házában egy szolga; Cibának hívták. Ezt Dávid elé idézték, s a király megkérdezte tõle: "Ciba vagy?" "Igen, szolgálatodra!" - felelte. (Sámuel II. könyve 9, 2)


“Subamos sem nos cansarmos, sob a celeste vista do Salvador. Distanciemo-nos das afeições terrenas. Despojemo-nos do homem velho e vistamo-nos do homem novo. Aspiremos à felicidade que nos está reservada.” São Padre Pio de Pietrelcina