1 Jehosafátnak igen nagy volt a vagyona és dicsõsége.
2 De sógorságra lépett Achábbal. Néhány év múlva le is ment Achábhoz Someronba. Acháb igen sok bárányt és szarvasmarhát vágatott le neki és a kíséretében levõ népnek. Aztán rábeszélte, hogy vonuljon fel Ramot-Gileád ellen.
3 Azt mondta ugyanis Acháb, Izrael királya Jehosafátnak, Júda királyának: "Kivonulsz-e velem Ramot-Gileád ellen?" Azt felelte neki: "Ahogy te, úgy én is; ahogy a te néped, úgy az én népem is. Veled leszünk a csatában."
4 De Jehosafát arra is figyelmeztette Izrael királyát: "Érdeklõdjék azonnal: Mit szól hozzá az Úr?"
5 Ekkor Izrael királya összegyûjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és megkérdezte tõlük: "Elmenjek-e hadakozni Ramot-Gileád ellen, vagy hagyjak fel vele?" Azt felelték neki:
6 "Menj, mert az Isten a király kezébe adja!" Jehosafát azonban közbevetette: "Nem volna itt inkább az Úrnak valamelyik prófétája, akit megkérdezhetnénk?"
7 Izrael királya azt felelte Jehosafátnak: "Van még egy ember, általa megkérdezhetnénk az Urat: Mikajehu, Jimla fia. De gyûlölöm, mert soha nem jövendöl nekem jót, hanem csak rosszat." Jehosafát azt válaszolta: "Ne beszélj így, király!"
8 Ekkor Izrael királya magához hívott egy udvari szolgát és megparancsolta neki: "Hívd gyorsan Mikajehut, Jimla fiát!"
9 Mindketten, Izrael királya is, Jehosafát, Júda királya is díszbe öltözve ültek trónjukon. A téren ültek Someron kapujának nyílása mellett, közben a próféták jóslatokat mondtak elõttük.
10 Cidkija, Kenaana fia, vasszarvakat csinált magának és azt hirdette: "Ezzel fogod leteríteni Arámot, míg teljesen meg nem semmisül."
11 Hasonlóképpen jövendölt a többi próféta is. Azzal biztatták: "Vonulj csak Ramot-Gileád ellen! Szerencséd lesz, mert az Úr a király kezébe adja."
12 A követ, aki elment Mikajehut elhívni, figyelmeztette: "A próféták szavai egyhangúlag kedvezõk a király számára. Kérlek, a te beszéded is legyen olyan, mintha közülük való lenne! Mondj te is jót!"
13 Mikajehu, azt felelte: "Amint igaz, hogy él az Úr, azt fogom mondani, amit az én Istenem mond majd nekem."
14 Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: "Mika, lemenjünk-e hadakozni Ramot-Gileád ellen, vagy hagyjunk fel vele?" Ezt felelte: "Menjetek csak! Sikeretek lesz, és a kezetekbe kerülnek."
15 A király figyelmeztette: "Hányszor kényszerítselek eskü alatt, hogy ne mondj nekem mást, csak az igazat az Úr nevében?"
16 Erre azt mondta: "Azt láttam, hogy egész Izrael szétszóródott a hegyeken, mint a pásztor nélküli juhok. Az Úr pedig azt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk! Térjen vissza ki-ki békességben a házába!"
17 Erre Izrael királya azt mondta Jehosafátnak: "Nem megmondtam neked elõre, hogy nem jövendöl ez nekem jót, hanem csak rosszat?"
18 Erre õ így kezdett beszélni: "Halljátok az Úr szavát: Láttam az Urat, trónusán ült, jobbról és balról mellette állt a mennyei sereg.
19 Ekkor megkérdezte az Úr: Ki tudná rászedni Achábot, Izrael királyát, hogy felvonuljon és elessék Ramot-Gileádnál? Az egyik így beszélt, a másik meg amúgy.
20 Ekkor elõlépett egy lélek, az Úr elé állt, és így szólt: Én rászedem. Az Úr megkérdezte: Hogyan?
21 Így felelt: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden prófétájának szájában. Az Úr ráhagyta: Szedd rá, sikerülni fog neked. Menj, és tégy úgy.
22 Lásd tehát, az Úr hazug lelket adott e prófétáid szájába. Az Úr rosszat rendelt neked."
23 Erre Cidkija, Kenaana fia oda lépett és arcul ütötte Mikajehut. Aztán megkérdezte: "Melyik úton távozott tõlem az Úr, hogy hozzád szóljon?"
24 Mikajehu azt felelte: "Magad fogod megtapasztalni, azon a napon, amelyen a legeldugottabb kamrában szeretnél elbújni, hogy elrejtõzzél."
25 Ekkor Izrael királya megparancsolta: "Fogjátok Mikajehut és vigyétek Ámonhoz, a város parancsnokához és Joáshoz, a király fiához!
26 Mondjátok meg nekik: Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe! Kevés kenyeret adjatok neki táplálékul, meg kevés vizet, míg épségben visszatérek."
27 Erre Mikajehu megjegyezte: "Ha épségben térsz vissza, akkor nem szólt általam az Úr! Halljátok meg mind, ti nemzetek!"
28 Tehát Izrael királya és Jehosafát, Júda királya felvonultak Ramot-Gileád ellen.
29 Izrael királya azt tanácsolta Jehosafátnak: "Szeretném felismerhetetlenné tenni magamat, és úgy menni a csatába, te azonban csak öltsd fel a magad ruháját!" Izrael királya tehát álruhába öltözött, és úgy indult a csatába.
30 De Arám királya éppen azt a parancsot adta a harci szekerek vezetõinek: "Ne harcoljatok senki ellen, akár kicsi, akár nagy, hanem csak Izrael királya ellen!"
31 Így történt, hogy amikor a harci szekerek vezetõi megpillantották Jehosafátot, azt gondolták: "Ez Izrael királya!" Amikor körös-körül rátámadtak, Jehosafát felkiáltott. S az Úr meg is segítette, és eltérítette õket tõle.
32 Amikor ugyanis látták a harci szekerek vezetõi, hogy nem õ Izrael királya, visszafordultak mellõle.
33 Ám valaki kifeszítette íját, s akaratlanul mégis eltalálta Izrael királyát a páncélja és annak hevederei között. Erre megparancsolta szekere vezetõjének: "Fordulj meg, és vigyél ki a csatából, mert megsebesültem!"
34 Mivel a csata akkor még hevesebb lett, Izrael királya ott maradt állva a kocsiján az arámokkal egészen estig. Naplementekor azonban meghalt.
Versículos relacionados com Krónikák II. könyve, 18:
2 A krónikák 18 Jehoshaphat király történetét meséli el, aki egyesíti Ahab de Izrael királyt a szíriaiak elleni küzdelem érdekében. A csata előtt kinevezi a prófétáit, akik kedvező választ adnak neki, de Jehoshaphat arra kéri az Isten prófétáját, hogy konzultáljanak, és micaia -t hozzák meg, hogy véleményt adjon. A MICAIAH azt prófétálja, hogy a csata vereség lesz számukra, és letartóztatják érte. Az alábbiakban öt vers található a 2 krónika 18 -ban tárgyalt témákkal kapcsolatban, hasonlóság szerint:
1 Királyok 22:14: "De MICAIAH azt mondta:" Esküszöm az Úrra, hogy az Úr azt mondja nekem, beszélni fogok. " Ez a vers kiemeli a MICAIAH bátorságát, hogy elmondja az igazságot, még akkor is, ha ez büntetést eredményez. Nem hajlandó elmondani, amit az emberek akarnak hallani, és csak azt az igazságot mondják, amelyet Isten kinyilatkoztatott neki.
Példabeszédek 12:19: "Az igazi ajak örökre szilárd, de a fekvő nyelv, csak egy pillanatra." Ez a vers hangsúlyozza az igazi őszinteség és beszéd fontosságát, nem pedig a hazugságokat, amelyek ideiglenesen kellemesek lehetnek, de végül ártanak.
Máté 7:15-16: "Óvakodj a hamis prófétáktól. Juhokba öltözöttek, de a belsejében farkasokat borítanak. Felismeri őket a gyümölcsükért. Lehetséges-e betakarítani a tövis vagy a gyomnövények szőlőjét?" Ez a vers figyelmezteti a hamis próféták jelenlétét, akik biztonságosan beszélhetnek és jó embereknek tűnnek, de akiknek nincs Isten igazsága.
János 14:6: "Jézus azt válaszolta:" Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jön az Atyához, kivéve nekem. " Ez a vers kiemeli a Jézus Krisztusban található igazság követésének fontosságát, ahelyett, hogy támaszkodna a világ által kínált hazugságokra és illúziókra.
Efézusok 6:14: "Legyen határozott, Isten minden páncélját viseli, hogy szilárdak legyenek az ördög bukásai ellen." Ez a vers arra ösztönzi a keresztényeket, hogy öltözzenek Isten páncéljával, hogy szilárd és erősek legyenek az ördög hazugságai és kísértéseivel szemben.
Rozdziały: