1 Körülbelül egy hónap elteltével az ammonita Nachas felvonult, és ostrom alá fogta a gileádi Jábest. Jábes lakói ezt üzenték Nachasnak: "Köss velünk békét, s alattvalóid leszünk."
2 De az ammonita Nachas így válaszolt nekik: "Csak azzal a föltétellel kötök veletek békét, hogy mindegyiteknek kiszúrom a jobb szemét, s ezzel egész Izraelre gyalázatot hozok."
3 Jábes vénei erre ezt üzenték: "Adj hétnapi haladékot, hogy hírvivõket küldhessünk Izrael minden részébe. Ha aztán senki sem jön segítségünkre, megadjuk magunkat."
4 A hírvivõk elmentek Saulhoz Gibeába, és elmondták a népnek a dolgot, mire az egész nép hangos sírásban tört ki.
5 Saul épp akkor ért haza az ökreivel a mezõrõl, s megkérdezte: "Mi történt a néppel, hogy sír?" Elbeszélték neki Jábes lakóinak ügyét.
6 Amikor Saul meghallotta a hírt, leszállt rá az Úr lelke, és nagy haragra gerjedt.
7 Fogott egy pár ökröt, darabokra vágta és szétküldte hírvivõivel Izrael miden vidékére, ezzel az üzenettel: "Aki nem vonul ki Saul vezérletével, az ugyanígy jár!" A népet eltöltötte az Úr félelme, s egy emberként kivonultak.
8 Bezekben számba vette õket, s Izrael fiai háromszázezret, a júdeaiak meg harmincezret tettek ki.
9 Erre így szólt a hírhozókhoz, akik fölkeresték: "Mondjátok meg a gileádi Jábes lakóinak: Holnap, mire a nap melegen süt, segítséget kaptok." Amikor a hírvivõk hazatértek és Jábes lakóinak beszámoltak, ezek örültek.
10 Aztán megüzenték Nachasnak: "Holnap kivonulunk, aztán azt tehettek velünk, amit akartok!"
11 Másnap reggel Saul három csapatba osztotta a népet. Hajnal hasadtakor behatoltak a táborba, s mire kivilágosodott, megverték az ammonitákat. A maradék szétszéledt, nem maradt kettõ sem együtt.
12 Akkor a nép így szólt Sámuelhez: "Kik voltak, akik megkérdezték: Saul uralkodjék fölöttünk? Add ki nekünk ezeket az embereket, hadd verjük õket agyon!"
13 Saul azonban azt mondta: "Ezen a napon nem szabad senkit sem megölni, mert az Úr gyõzelemre segítette Izraelt."
14 Sámuel meg így szólt: "Gyerünk, menjünk Gilgalba, és alapítsuk meg ott a királyságot!"
15 Így hát az egész nép Gilgalba vonult, s ott Gilgalban, az Úr színe elõtt megtették Sault királynak. S a közösség áldozatát is bemutatták ott, az Úr elõtt, és Saul is, Izrael férfiai is nagy áldomást csaptak.
Versículos relacionados com Sámuel I. könyve, 11:
Az 1. fejezet 11. fejezete Samuel elmondja Saulnak az ammonitok feletti győzelmének történetét, amely körülötte Jabes-Gilead városát. Saul sikeres csatában vezeti Izrael törzseit, biztosítva a Jabes-Gilead népének védelmét. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:
Bírók 5:8: "Új isteneket választottak; akkor a háború a kapuknál volt; még pajzsot sem látott, vagy negyven ezer között dobott Izraelben." Ez a vers leírja az Izrael helyzetét Saul vezetése előtt, ahol az emberek elhagyták Istent és kiszolgáltatották az ellenségek támadásait.
Mózes 20:1: "Amikor kimegy az ellenségei elleni háborúba, és látsz lovakat és autókat, és egy nagyobb embert, mint te, nem fogsz félni tőlük; Egyiptom földje, veled van. " Ez a vers azt a bizalmat írja le, hogy Izrael népének Istenben kell lennie, amikor egy csatában erősebb ellenségekkel szembesül.
2 Krónikák 32:7: "Legyen erős és bátor; ne félj, és ne csodálkozzon az Asszír király arcától, sem az egész tömeget, mert velünk több van, mint vele." Ez a vers arra ösztönzi Izrael népét, hogy erősek és bátorak legyenek, bízva abban, hogy Isten mellé áll.
Zsoltár 20:7: "Néhányan bíznak az autókban és mások a lovakban, de megemlítjük az Úr, a mi Istenünk nevét." Ez a vers arról szól, hogy fontos az Isten bízása, ahelyett, hogy a háború idején az anyagi erőforrásokra támaszkodna.
Példabeszédek 21:31: "A ló felkészül a csata napjára, de a győzelem az Úrból származik." Ez a vers rámutat arra, hogy bár fontos felkészülni a csatára, a végső győzelem Istentől származik. Ez vonatkozik Saul győzelmére az ammonitákkal szemben az 1 Samuel 11 -ben, ahol Isten segítségével garantálta a győzelmet.
Rozdziały: