1 Újra fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: "Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát!"
2 A király ezért megparancsolta Joábnak és a sereg vezéreinek: "Járjátok sorra Izrael törzseit Dántól egészen Beersebáig, és vegyétek számba a népet, hogy megtudjam mennyi a nép!"
3 Joáb azonban azt mondta a királynak: "Az Úr, a te Istened, bármilyen népes is a nép, tegye százszor népesebbé, és uram, királyom ezt lássa még a saját szemével! De miért kíván uram és királyom ilyesmit?"
4 Ám a király parancsa sürgette Joábot, valamint a sereg vezéreit. Így hát Joáb, valamint a sereg vezérei távoztak a királytól, hogy számba vegyék Izrael népét.
5 Átkeltek a Jordánon és Aroernél kezdték, annál a városnál, amely a patak völgyében középen terül el, aztán a gaditákhoz mentek, majd Jazerbe.
6 Utána Gileádba és a hetiták földjére, Kádesba érkeztek. Innét Dánba mentek, majd Dántól Szidon felé vették az irányt.
7 Ezután Tirusz erõdjébe mentek, valamint a hivviták és kánaániak városaiba. Innen Júda déli részébe mentek, Beersebába.
8 Így bejárták az egész országot, és kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Jeruzsálembe.
9 Joáb jelentette a királynak a számbavétel eredményét: Izrael fiai 800 000 kardforgató férfit tettek ki, Júda meg 500 000 férfit.
10 Miután számba vétette a népet, Dávidnak megdobbant a szíve. Így szólt hát az Úrhoz: "Nagy bûnt követtem el. De bocsásd meg, Uram, szolgádnak ezt a bûnt, mert ostobaságot csináltam."
11 Amikor Dávid reggel fölkelt, az Úr ezt a szózatot intézte Dávid látóemberéhez, Gád prófétához:
12 "Menj és add tudtára Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Hármat mondok, aztán amit választasz, azt teszem veled!"
13 Gád elment Dávidhoz és tudtára adta. Így szólt: "Jöjjön-e három évig tartó éhínség büntetésül az országra? Vagy azt akarod, hogy három hónapon át menekülj ellenséged elõl, õ meg üldözzön? Vagy legyen három napig pestis országodban? Gondolkozz rajta, s mondd meg, milyen választ vigyek annak, aki küldött!"
14 Erre Dávid azt felelte Gádnak: "Nagy szorultságban vagyok... Inkább kerüljünk az Úr kezébe, hiszen nagy az irgalma. De emberek kezétõl nem szeretnék elveszni."
15 Így hát Dávid a pestist választotta. Épp a búza aratásának volt az ideje. Akkor az Úr pestist küldött Izraelre, reggeltõl a megszabott idõre. A csapás lesújtott a népre, és hetvenezren meghaltak a népbõl Dántól egészen Beersebáig.
16 Amikor azonban az angyal Jeruzsálem felé is kinyújtotta kezét, hogy elpusztítsa, az Úr megbánta ezt a csapást, és megparancsolta az angyalnak, aki lesújtott a népre: "Most aztán elég! Húzd vissza a kezed!" Az Úr angyala éppen a jebuzita Arauna szérûjénél volt.
17 Amikor Dávid látta az angyalt, aki lesújtott a népre, így könyörgött az Úrhoz: "Én vétkeztem, én követtem el gonoszságot! Ezek, a nyáj, mit vétettek? Ezért hát forduljon kezed ellenem és házam ellen!"
18 Azon a napon Gád elment Dávidhoz, és azt mondta neki: "Menj föl, és a jebuzita Arauna szérûjénél építs oltárt az Úrnak."
19 Dávid Gád szavára fölment, amint az Úr parancsolta neki.
20 Amikor Arauna odanézett, azt látta, hogy a király közeleg szolgáival. Arauna éppen a búza cséplésével volt ugyanis elfoglalva. Erre Arauna elõlépett, s egészen a földig hajolt a király elõtt.
21 És így szólt Arauna: "Miért jön uram és királyom szolgájához?" "Azért, hogy megvegye tõled a szérûdet - válaszolta Dávid. Oltárt akarok építeni az Úrnak, amiért elmúlt a néprõl a csapás."
22 Arauna azt felelte a királynak: "Vegye csak uram és királyom, és mutassa be áldozatul, amit jónak lát. Nézd, ott vannak a marhák, égõáldozatul, és a csépák meg az ökrök szerszáma tûzrevalónak.
23 Uram és királyom szolgája mindent a királynak ajándékoz." Aztán így folytatta Arauna a király felé fordulva: "Legyen hozzád irgalmas az Úr, a te Istened!"
24 A király erre azt mondta Araunának: "Nem, hanem pénzen veszem meg tõled. Csak nem mutatom be az Úrnak, Istenemnek égõáldozatul, ami nekem semmibe se kerül?" Így hát megvette a szérût és a marhákat 50 ezüst sékelért.
25 Aztán Dávid oltárt emelt az Úrnak, és égõáldozatot, valamint közösségi áldozatot mutatott be rajta. Erre az Úr irgalommal fordult az ország felé, és elmúlt Izraelrõl a csapás.
Versículos relacionados com Sámuel II. könyve, 24:
A 2. fejezet 24. fejezetében Samuel, David elrendel egy népszámlálást Izraelben és Júdában, amely nem elégedett Istent. Büntetésként Isten olyan pestist küld, amely sok izraelitát öl meg. David megbánja és áldozatokat kínál Isten haragjának megnyugtatására. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:
1 Krónikák 21:7: "Nem elégedett Istent, és megsérült Izrael." Ez a vers megmutatja Isten haragját a népszámláláson, amelyet Dávid parancsolt.
2 Sámuel 24:10: "David megbánást érezte, miután elmondta az embereknek, és azt mondta az Úrnak:" Nagyon hibát követtem el. Most, Uram, bocsásson meg ennek a szolgának a bűntudatát, mert ostobán cselekszem. " Ez a vers megmutatja David sajnálatát azért, mert úgy döntött, hogy elmondja az embereknek.
2 Sámuel 24:15: "Aztán az Úr angyalt küldött, és elpusztította az asszírok egész seregét, beleértve a táborot és az embereket." Ez a vers megmutatja, hogy Isten miként beavatkozott, hogy megmentse népét az általa küldött pestistől.
2 Sámuel 24:24: "Nem! Meg akarom vásárolni a valós érték miatt. Nem fogom felajánlani az Úrnak, Istenemnek, égett felajánlva, ami semmit sem fizet." Ez a vers megmutatja Dávid hozzáállását az áldozatokhoz, amelyeket Istennek felajánlott, mint a megtérés egyik formája.
2 Sámuel 24:25: "Dávid ott épített egy oltárt az Úrnak, és égetett ajánlatokat és béke ajánlatokat ajánlott fel. Aztán az Úr válaszolt imáira a föld javára, és az Izraelben található pestis megszakadt." Ez a vers megmutatja, hogy Isten hogyan fogadta el Dávid imáit és áldozatait, és hogyan szakította meg a pestis.
Rozdziały: