1 Mikor Izsák megöregedett és szeme elhomályosult, úgyhogy nem látott, magához hívta idõsebb fiát, Ézsaut, és így szólt: "Fiam!" "Itt vagyok" - felelte.
2 Akkor azt mondta: "Látod, hogy megöregedtem, halálom napját azonban nem tudom.
3 Vedd azért vadászszerszámodat, a tegezt és az íjat, menj ki a mezõre, és ejts nekem vadat.
4 Készítsd el ízletesen, ahogy szeretem. Hozd be nekem, majd megeszem, hogy a lelkem megáldjon, mielõtt meghalok."
5 Rebekka hallgatózott, amikor Izsák fiával, Ézsauval beszélt. Ézsau kiment a mezõre, hogy vadat ejtsen atyja számára.
6 Rebekka akkor így szólt fiához, Jákobhoz. "Éppen most hallottam, hogy atyád mondta bátyádnak, Ézsaunak:
7 Szerezz vadat és készítsd el ízletesen, majd eszem belõle és megáldalak az Úr színe elõtt, mielõtt meghalok.
8 Most tehát, fiam, hallgass rám, arra, amit mondok neked.
9 Menj ki gyorsan a nyájhoz és hozz onnan két szép kecskegidát! Én elkészítem atyádnak ízletesen, ahogy szereti.
10 Te beviszed atyádnak, hogy megegye és megáldjon, mielõtt meghal."
11 Jákob ezt válaszolta anyjának, Rebekkának: "De bátyám, Ézsau, szõrös férfi, én pedig sima vagyok.
12 Hátha megtapogat atyám. Akkor olyan leszek a szemében, mint aki tréfát ûz vele, s átka ér áldása helyett."
13 De anyja megnyugtatta: "Az átok, ami neked szól, érjen engem! Hallgass csak rám, menj és hozd ide nekem!"
14 Elment hát, elhozta és odaadta anyjának. Anyja pedig elkészítette ízletesen, ahogy atyja szereti.
15 Rebekka ezután elõvette idõsebb fiának, Ézsaunak legjobb ruháját, ami nála volt a házban, s ráadta fiatalabb fiára, Jákobra.
16 A kecskegidák bõrével pedig befödte karját és sima nyakát.
17 Azután kezébe adta fiának, Jákobnak az ízletes ételt és a kenyeret, amit készített.
18 Ez így ment be atyjához és megszólította: "Atyám!" "Itt vagyok" - válaszolta. "Ki vagy te, fiam?"
19 Jákob ezt mondta atyjának: "Ézsau vagyok, elsõszülötted. Megtettem, amit parancsoltál. Ülj fel tehát és egyél a vadból, hogy megáldjon a lelked."
20 Izsák megkérdezte fiát: "Hogyan találtál valamit ilyen gyorsan, fiam?" "Az Úr, a te Istened hozta utamba" - válaszolta.
21 Izsák így szólt Jákobhoz: "Lépj közelebb, hogy megtapogassalak fiam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e vagy sem."
22 Jákob odalépett atyjához, Izsákhoz, az megtapogatta, és mondta: "A hang Jákob hangja, de a kar Ézsau karja."
23 Nem ismerte fel, mivel a karja szõrös volt, mint bátyjának, Ézsaunak a karja. Ezért ráadta áldását.
24 Megkérdezte: "Valóban te vagy hát a fiam, Ézsau?""Az vagyok" - válaszolta.
25 "Tedd akkor elém - mondta -, hadd egyem fiamnak zsákmányából, hogy lelkem megáldjon." Eléje tette és evett. Aztán bort hozott neki, és õ ivott.
26 Majd atyja, Izsák így szólt hozzá: "Gyere közelebb, és csókolj meg, fiam!"
27 Odalépett hozzá és megcsókolta. Amikor megérezte ruhája illatát, e szavakkal áldotta meg: "Lám, fiam illata olyan, mint a termékeny föld illata, amit az Úr megáldott. -
28 Isten adjon neked az ég harmatából és a föld kövérségébõl búzát és bort bõségben. -
29 Népek szolgáljanak neked és nemzetek hódoljanak elõtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg elõtted anyád fiai. - Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged."
30 Amikor Izsák épp befejezte Jákob megáldását és Jákob kijött atyjától, bátyja, Ézsau hazaérkezett a vadászatból.
31 Õ is ízletes ételt készített, bevitte apjának és azt mondta: "Ülj fel atyám, és egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon a lelked."
32 Atyja, Izsák így szólt: "Ki vagy te?" "Elsõszülötted, Ézsau vagyok" - felelte.
33 Erre Izsák szerfölött megijedt és azt kérdezte: "Ki volt akkor az, aki elejtett egy vadat és behozta nekem? Én jóhiszemûen ettem belõle, mielõtt jöttél volna és megáldottam. Áldott is marad."
34 Amikor Ézsau apja szavát hallotta, hangosan, elkeseredve felkiáltott és ezt mondta apjának: "Áldj meg engem is, atyám!"
35 Az így válaszolt: "Öcséd csellel jött és elvitte áldásodat."
36 Erre így szólt: "Joggal nevezték Jákobnak. Már kétszer becsapott. Elvette elsõszülöttségi jogomat és most az áldást is elvitte tõlem." Majd megkérdezte: "Számomra nem tartogattál áldást, atyám?"
37 Izsák e szavakkal felelt: "Nézd, úrrá tettem fölötted és minden testvérét szolgául adtam neki. Elláttam búzával és borral. Mit tehetek még érted, fiam?"
38 Ézsau így szólt apjához: "Csak egy áldásod van-e atyám? Áldj meg, atyám!" Izsák hallgatott, mire Ézsau elkezdett hangosan sírni.
39 Apja felelt Ézsaunak és így szólt: "Nézd, lakóhelyed messze lesz a termékeny földtõl és messze az ég harmatától.
40 Kardodból kell élned és testvérednek kell szolgálnod. De ha rugdalódzol, lerázod igáját magadról.
41 "Ézsau ettõl fogva gyûlölte Jákobot az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Ézsau így szólt magában: "Nemsokára közeledik a gyász ideje atyám halála miatt, akkor majd leütöm testvéremet, Jákobot."
42 Rebekkával közölték idõsebb fiának szavait. Ezért odaküldött és hívatta ifjabb fiát, Jákobot, és így szólt hozzá: "Nézd, testvéred, Ézsau bosszút forral ellened, agyon akar ütni.
43 Hallgasd meg hát tanácsomat, fiam! Kelj útra és menekülj testvéremhez, Lábánhoz, Háránba.
44 Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja lecsillapul.
45 Ha majd bátyád haragja enged irányodban és elfelejti, amit tettél vele, érted küldök és elhozatlak onnan. Miért vesztenélek el mindkettõtöket egy napon?"
46 Ezután Rebekka így szólt Izsákhoz: "Meguntam életemet a hetita nõk miatt. Ha Jákob is ilyen hetita nõt vesz feleségül, mint ez itt, egy az ország leányai közül, akkor mi marad még nekem az életbõl?"
Versículos relacionados com Teremtés könyve, 27:
A Genesis 27 Jacob történetét meséli el, aki megtévesztette vak apját, Isaacot, hogy megkapja az áldást Ézsau, bátyja számára. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint az árulás, a hazugság, a bűnbánat és az áldások fontosságát. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz, kivéve a fejezet verseit:
Példabeszédek 26:24-26: "Mi utálja az ajkakat, de a szívében hamisság borítja. Amikor óvatosan beszél, nem benne van, hét utasa a szívében. Bár ez lerövidíti rosszindulatát Hibával a gonoszságodat a gyülekezet előtt fedezik fel. " Ez a rész a hamisságról és az árulásról, a Jacob és Ézsau történetében jelenlévő viselkedésről szól.
Zsoltár 32:5: "Bevallom a bűnömnek és a gonoszságomnak, amelyet nem fedeztem fel. Azt mondtam, bevallom az Úrnak a bűncselekményeimet; és megbocsátottál a bűnöm gonoszságának." Ez a vers a bűnbánat fontosságáról és a bűnök vallomásáról szól. Jacob megbánta apja hibáját, és isteni megbocsátást kért.
Példabeszédek 10:22: "Az Úr áldása az, hogy gazdagodik, és nem okoz fájdalmat." Ez a vers az isteni áldások fontosságáról szól, amelyek gazdagságot és jólétet okoznak anélkül, hogy fájdalmat vagy szenvedéseket okoznának. Jacob küzdött azért, hogy megkapja az Ézsau számára szánt áldást, felismerve annak fontosságát.
Máté 5:37: "De légy a beszéded, igen, igen, nem, nem; Mert mi folyik gonosz eredetű." Ez a vers az őszinteség és az igazság fontosságáról szól szavainkban és cselekedeteinkben. Jacob tisztességtelenül cselekedett azzal, hogy megtévesztette apját, hogy megkapja az áldást.
Efézusok 4:25: "Tehát hagyja el a hazugságot, és mondd el az igazságot a szomszédjukkal, mert mi tagok vagyunk." Ez a vers arról szól, hogy fontos az igazság beszéde az interperszonális kapcsolatokban, felismerve, hogy egy közösség tagjai vagyunk. Jacob megsértette ezt a bizalmat azáltal, hogy az apjának hazudik és megtévesztette testvérét.
Rozdziały: