Encontrados 42 resultados para: áldást
Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet most indultok birtokba venni, az áldást Gerizim hegyén helyezd el, az átkot Ebal hegyén. (Második Törvénykönyv 11, 29)
Mert az Úr, a te Istened õt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe elõtt legyen, ellássa a szent szolgálatot és áldást osszon az Úr nevében õ és fiai örökre. (Második Törvénykönyv 18, 5)
Akkor menjenek oda a papok, Lévi fiai - az Úr, a te Istened õket választotta ki arra, hogy szolgálatát ellássák, és az Úr nevében áldást osszanak, s hogy minden vitás kérdésben és minden sérelmes ügyben ítélkezzenek. (Második Törvénykönyv 21, 5)
Senki ne ígérjen ez átkok hallatára szívében magának mégis áldást, ilyeneket gondolván: Jól fog menni sorom akkor is, ha elbizakodott szívem szerint élek, olyan jól, hogy a bõséges víz eloltja a szomjat. (Második Törvénykönyv 29, 18)
Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, (Második Törvénykönyv 30, 19)
Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint. (Józsue könyve 8, 34)
Ilyenkor Éli áldást adott Elkanának és feleségének e szavakkal: "Ajándékozzon neked az Úr ettõl az asszonytól más fiút kárpótlásul ahelyett, akit átengedett az Úrnak." Aztán visszatértek otthonukba. (Sámuel I. könyve 2, 20)
Végül a Lévi törzsébõl való papok felálltak és áldást mondtak a népre. Szavuk meghallgatásra is talált, és az imádság felhatolt az õ szentséges lakóhelyére az égbe. (Krónikák II. könyve 30, 27)
Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: "Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élõ képmását." (Tóbiás könyve 9, 6)
Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: "Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!" Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei - Achikár és Nádáb - is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében. (Tóbiás könyve 11, 17)
Csupán csalást eszelnek ki, akiknek hazugság az örömük. Hazugság van a szájukban, s kívánják az áldást, bár szívükben átkot hordoznak. (Zsoltárok könyve 62, 5)
Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap. Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek. (Zsoltárok könyve 72, 17)